Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
egymást. Felmerült az is, hogy ezeken az alkalmakon önkényesen, térítés nélkül rekvirált italokat fogyasztottak. Hogy mindez miért volt probléma? 1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján hirdették ki a Forradalmi Kormányzótanács II. sz. rendeletét, amely a totális szesztilalomról szólt, hiszen nemcsak az ital kimérése, forgalomba hozatala, hanem fogyasztása is tilossá vált. A rendelkezéseket megszegőkre üzletük elkobzása és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetés várt, a fogyasztókat akár egy év fogházzal és 10 ezer korona pénzbüntetéssel is szankcionálhatták. Mielőtt alaposabban körbejárnánk konkrét esetünket, érdemes pár szót szólni a korszak alkohollal kapcsolatos viszonyáról. A legfontosabb megállapításunk, hogy az alkohollal kapcsolatos korlátozások (akár tilalmak) jóval korábban megjelentek a közbeszédben, a szakemberek disputáiban és a politika szintjén.96 1979. 97 Lippich Gusztáv (1848-1916) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja 1899 és 1905 között. 98 LIPPICH Gusztáv: Az emberi erőről. In: Jelentés a Jásznagykun-Szolnok vármegyei Gazdasági Egyesület hat évi működéséről (1897-1903.). Szerk.: Kovács Albert. Szolnok, 1903. 7-9. p. 99 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010 és 2015 között a „tömény" szeszesital fogyasztása 3.57 és 4.08 liter között mozgott fejenként. 100 Benkó Albert (1862-1917) 1906 és 1912 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja, 1912 után a magyar királyi közigazgatási bíróság ítélőbírója. 101 Pesti Hírlap, 1910. október 18. 36. p. 102 Haladás, 1918. november 24. 3. p. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Lippich Gusztáv főispán97 nevéhez fűződik a téma argumentált megjelenítése. A pálinkafogyasztás elleni fellépést kulcsfonosságúnak nevezte: „Az emberi kézi erőnek másik nagy és nap nap utáni nagyobb ellensége vármegyénkben a pálinka. [...] Nagy feladat vár a hatóságokra és társadalomra a pálinka fogyasztással szemben; mert ha összetett kezekkel nézzük ezen mindennap több-több áldozatot rabló szenvedélyt, csakhamar jelentkezni fog a lakosság szaporodásában a csökkenés, mindinkább pusztul népünk gyermeke a veleszületett gyengeségben, a felnőttek a tuberkulózisban, nem győzik majd börtöneink befogadni a gonosztevőket, szegényházaink az elzüllött egyéneket, kórházaink a vese- és gyomorbajosokat."93 A Lippich által összeállított adatok szerint közel 2 millió 200 ezer liter pálinka fogyott el évenként, s így a megye minden lakosára több mint 5 liter pálinka esett a századforduló éveiben.99 Pár évvel később Benkó Albert vármegyei alispán100 lépett olyan javaslattal a törvényhatóság elé, hogy a kocsmák és pálinkamérések vasárnaponként legalább több órára való zárva tartását szabályrendeletbe foglalják.101 Bár Benkó sem remélt gyökeres változást a kérdésben, mégis úgy fogalmazott: elgondolásának „fontosságát és jelentőségét nem lehet kicsinyelnünk, mert minden esetre egy lépést jelent ez is az alkoholizmus elleni küzdelemben". Az őszirózsás forradalom idején Szolnokon úgy indokolta a Nemzeti Tanács a szeszes italokra vonatkozó tilalmait, hogy „sok a részeg ember, sok a részeg katona s feltűnően sok a fizetett részeg nemzetőr és így a garázdálkodások nemcsak nem szűnnek, hanem még inkább elfajulnak, különösen, a nemzetőrök között, akik még ma is állandóan durrogtatják fegyvereiket, különösen 125
