Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
nélkül arra, hogy az illető szegény-e, gazdag-e, avagy polgár-e vagy munkás. [...] Előttem több alkalommal panaszkodott, hogy nem tud megszabadulni a munkástanácstól, mert valahányszor lemondását és visszavonulását bejelentette, sohasem fogadták azt el, sőt azzal fenyegették, hogy árulásért és gyávaságért a forradalmi törvényszék elé fogják állítani." - Gábor Armand 1920 decemberében Bubla stratégiát váltott: kérvényt nyújtott be Szolnok város polgármesteréhez, amelyben „köztudomású ténykörülményekről" hatósági bizonyítványokat igényelt, mert ezek segítségével véleménye szerint tisztázni lehetne az összes városi alkalmazott proletárdiktatúra alatti viselkedését. Folyamodványát azonban az alispánon keresztül nyújtotta be, mert nem bízott a főjegyző, Zrumetzky Viktor elfogulatlanságában, tárgyilagosságában.82 Ezt erősítette feljelentési szándéka is, amelyet - becsületsértés miatt - a fent említett újságcikkben foglaltak miatt kívánt indítani. A cikkre megrendültén reagáló Bubla Zrumetzky és Tóth eljárását érthetetlennek, megfoghatatlannak és megmagyarázhatatlannak titulálta. Felidézte, hogy harctéri sebesülése után Zrumetzky nővére gyógykezelte „gyöngédséggel, jósággal, lelkiismeretességgel", hogy ő Zrumetzkyvei és Tóthtal is baráti viszonyban volt, illetve hogy Tóth városházi felvételét is ő eszközölte ki. 83 MNL JNSzML IV. 411. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai 16322/1928. 84 MNL JNSzML XV. 3. a. Politikai és jóvátétel! vonatkozású iratok gyűjteménye, Alispáni iratok 12178/1922. 85 Uo. A12 tételből álló kérelemsorozat83 sokakat érzékenyen érinthetett és még többek emlékezetét frissítette föl, akaratuk ellenére. Bubla ugyanis bizonyítványt kért Horváth Albert, Zrumetzky Viktor, Tóth Tamás és számos tisztviselő szerepvállalásáról („senki félre nem állott, tehát mindenki a proletár diktatúra táborába állott"), a városi direktórium és a tisztviselői kar közötti legteljesebb egyetértésről. A bizonyítványok kiállítását a polgármester határozottan visszautasította. Berki főügyész 1921 februárjában terjesztette elő az ügyet.84 Ebben - és ezt Bubla is megerősítette - Berki „tárgyilagosan és a valóságnak megfelelően" adta közre a „vádakat". Az idézőjel használata azért indokolt, mert Berki leszögezte: Bubla nem volt kommunista, pénzügyi megbízotti működése a pénzintézetekre nem volt káros hatású, sőt: iparkodott azok érdekeit a kommunisták túlkapásai ellen megvédeni. Közreműködésének tulajdonítható, hogy a pénzintézetek igazgatóit nem távolították el, a pénzügyigazgatóság érdemleges vezetésébe nem avatkozott, ügyiratokat el nem intézett, alá nem írt, és a legfontosabb, a Tiszántúli állampénztárak értékeinek beszállítása és megmentése az ő kezdeményezésére történt. Berki megállapította azt is, hogy az államügyészség is megszüntette időközben a Bubla elleni nyomozást. Mindezek után jött a hivatalvesztésre tett javaslata. Bubla erre az ellentmondásra is felhívta a főügyész figyelmét, továbbá arra, hogy miért nem emelt kifogást korábban tagsága és szerepvállalása ellen, hiszen neki is tudnia kell, hogy a Munkástanácsi tisztsége elől ki nem térhetett. Tudnia kell Berkinek, hogy mit jelentett a kényszer, hiszen - és itt jött egy mélyütés - bizonyára csak emiatt vett részt a május 1-jén rendezett felvonuláson vörös zászlók alatt, hazafias és polgári meggyőződése ellenére. Bubla büszkén felvállalta szociáldemokrata nézeteit is, és pikírt módon megjegyezte, hogy „nem tudom, honnan tanulta, olvasta vagy hallotta a főügyész azt, hogy a szociáldemokrata elvek merev ellentétben 121
