Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
a szállóvendégek ablakai alatt dübörgött, a környéket pedig fúrási iszap és sár borította. A munkálatok során már több vízadó réteget is találtak, de a megfelelő hőfokú, a fürdő üzemeltetésére és a szálloda fűtésére is alkalmas termálvizet adó réteg eléréséhez tovább kellett fúrni. A város vezetése jelentést kért a kivitelezést végző vállalkozótól a munkák állapotáról, és két külső szakértő - Horusitzky Henrik, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója és Pávai-Vájná Ferenc magyar királyi főgeológus - bevonásával igyekezett felgyorsítani a megfelelő vízréteg megtalálását.93 A szakértők véleménye szerint a fúrást végző cég mindenben szakszerűen járt el, de a megfelelő hőfokú termálvíz csupán 900 és 1.100 méteres mélység között lesz fellelhető, így a fokozott politikai nyomás ellenére a város vezetése kitartott a fúrási munkálatok folytatása mellett.94 A további feltárási munkálatokat a vállalkozó által felvett hitelből finanszírozták, míg a tényleges fúrási költségek megállapítását az eredményes befejezés utánra halasztották. 93 BARCSIK J. 2007.142-143. p. 94 MNL JNSZML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 8486/1928. kgy. sz. 1928. április 30. 95 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 13445/1928. kgy. sz. 1928. június 30. 96 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város képviselő-testületének iratai 15160/1928. kgy. sz. 1928. augusztus 30. Végül 1928. június 21-én, amikor elérték a 944 m-es talpmélységet, 55-60°C-os melegvíz tört a felszínre. A megfelelő vízadó réteg kialakításával és a víztermelés beindításával kapcsolatos szakmai munkák felügyeletére a város Pávai-Vájná Ferenc főgeológust kérte fel. Pávai-Vájná Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy a vizet a vele együtt található gáz, s nem a hidrosztatikus nyomás hajtotta a felszínre. Javasolta, hogy a furat további lemélyítése helyett a legalsó réteg megkanalazásával, szükség esetén kompresszor segítségével nyissák meg a vízadó réteget. Mivel a legalsó víz és gázréteg összetétele ismeretlen, ezért a város ragaszkodott hozzá, hogy egy esetleges kitörés elkerülése érdekében, annak megnyitásánál a geológus szakértő személyesen legyen jelen. A képviselőtestület a szakértői vélemények alapján úgy döntött, hogy a „mélyfúrású ártézi kút tovább fúrási munkálatai[nak] [...] beszüntetését elrendeli, s a fúrólyuk kitisztítását [...] illetőleg a furat megkanalazása útján a legalsó réteg megnyitását rendeli", mert „a furatnak további lemélyítése nemcsak, hogy geológiai szempontból nem indokolt, hanem a fúr ás a jelenlegi mélységben eljutott azon határához, ahol mindent el kell követni, hogy ki lehessen termelni azt, ami adódik, s nem sok valószínűség szól amellett, hogy nagyobb mélységben bővebb mennyiségű vízréteg volna elérhető, mert lefelé haladva az eshetőségek okvetlenül csökkennek".95 Ha ilyen módon nem sikerül elegendő mennyiségű és megfelelő hőfokú vizet kitermelni, akkor felfelé haladva a többi réteg megnyitását határozták el, s ha a remélt 40-45°C-os víz mennyisége nem lenne elegendő, a vízzel együtt kitermelt gáz segítségével működtetett kompresszorral lehet fokozni a kitermelést. A város közgyűlése a további munkálatok anyagi fedezetének biztosítására hozzájárult a vállalkozó által a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett hitelkeret 160.000 pengőről 220.000 pengőre történő felemeléséhez.96 A hitel visszafizetésének feltételeit és a tényleges fúrási költségek elszámolását a munkálatok befejezéséhez kötötték. A kutat ennek megfelelően kitisztították, mélyítették, majd 1928. szeptember 26-án hajnalban, 956,6 méteres mélységnél megkezdték a béléscső megnyitásával a víztermelést. Horusitzky Henrik, a Földtani Intézet igazgatója így emlékezett vissza az első kitörésre 96
