Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
Egy hónappal Tóth Tamás kinevezését követően, 1925. július 22-én napvilágot látott az 1925. évi XXII. törvénycikk a magyarországi városok kölcsönéről, amely lehetővé tette a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok részére, hogy „hasznos beruházásaik költségeinek fedezésére [...] külföldi, hosszú lejáratú, törlesztéses kötvénykölcsönt" vegyenek fel.23 Annak érdekében, hogy a törlesztés garanciái biztosítottak legyenek, a kormányzat előírta, hogy a kölcsön meghatározó részét a városoknak jövedelmező beruházásokra kell fordítani. A települések saját jövedelmeik terhére juthattak a kölcsönhöz, a hitel évi adósságszolgálatának alapját a város forgalmi adóból és kereseti adóból származó bevételei képezték. Valamennyi kölcsönben részesülő városnak az általa felvett hitelért mindennemű vagyonával és közjövedelmeivel kezességet kellett vállalnia. Az 1925-ben felvett, 10 millió amerikai dollár összegű Speyer-kölcsön elosztása során kiderült, hogy a városok jelentős része a rájuk eső kölcsönösszeggel a tervezett beruházásaikat nem tudják befejezni, míg más városok az egyre növekvő és nem halogatható szociális, közegészségügyi, gazdasági és kulturális célú közfeladataik ellátásához további kölcsönre szorultak, ezért újabb hitelek felvételét kezdeményezték. Ennek értelmében 9 törvényhatósági jogú és 34 rendezett tanácsú város igényelt további kölcsönt, melynek 80%-át kívánták jövedelmező, míg ötödét nem jövedelmező beruházásokra fordítani. A kormány és a törvényhozás hozzájárult az újabb külföldi kölcsön felvételéhez, így az 1926. évi XV. te. 18. §-a alapján a városok az 1926. október 27-én megkötött megállapodás értelmében a Speyerbankháztól további 6 millió dollár összegű kölcsönt vettek fel, 7%-os kamatra.24 Tóth Tamás súlyos mozgásszervi betegségére tekintettel háziőrizetre módosították. A botrányt tovább fokozta, hogy a gyanúba keveredett városi tisztviselők közül többen is öngyilkosságot követtek el. A belügyminiszter Szolnok város önkormányzati jogainak gyakorlását 1936. január 1-jétől felfüggesztette, a közigazgatás és mindenekelőtt a pénzügyek ellenőrzésére megyei biztost nevezett ki. A megyeszékhely közigazgatási autonómiája csupán 1937 közepén állt helyre. A fegyelmi vizsgálatok és bírósági perek évekig elhúzódtak, és végül jobbára felmentéssel, vagy enyhébb fokú elmarasztalással értek véget. Az 1937. június 13-án hozott fegyelmi határozat alapján dr. Tóth Tamást állásvesztésre ítélték, ám a volt polgármester a döntés ellen a belügyminiszterhez fellebbezett. Ennek következtében fegyelmi büntetését végül enyhítették, s 1938-ban, súlyos betegségével küzdve, nyugállományba vonulhatott. Az ügy - amelynek elsimításában a személyes és családi jó kapcsolatok is fontos szerepet játszottak - bírósági úton még tovább folytatódott, majd végül 1940 tavaszán a Szolnoki Törvényszék az ügyészség indítványára ejtette a vádat, és az eljárást megszüntette. A további kutatásokat és alapos feltárást igénylő szolnoki panama-ügy miatt azonban végül senkit sem ítéltek el letöltendő börtönbüntetésre. Az elhúzódó eljárás végleg megtörte a polgármester egészségét, aki - valószínűleg egy néhány évvel korábbi „gennyes mandulagyulladás" által okozott bénulásos betegség következtében - már évek óta tolószékbe kényszerült. A közélettől elrejtőzve, a várostól távol, a Holt-Tisza-partján - a kertvárosi Napsugár út végén - felépített nyaralójában lakott. Feleségével, gyulai Gaál Ilonával egy leánygyermeket neveltek fel. Elhatalmasodó betegsége miatt 1940 őszétől már budapesti klinikákon kezelték, s végül a fővárosban hunyt el 1941. január 1-jén. Hamvait Szolnokra szállították, majd a városháza dísztermében ravatalozták fel. dr. Tóth Tamást a szolnoki római katolikus temetőben található családi sírboltban helyezték végső nyugalomra. Vö.: CSEH Géza: Dr. Tóth Tamás. In: Archontológia. Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási tisztségviselői 1876-1990. (Online: http://jnszmtisztviselok.hu/1876-1944/tisztviselokl876-1944/tothtamas/index.html 2018. február 15.); Az Est. 1935. november 10. (Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/ 2018. február 15.) Polgármesteri jelentés Szolnok R. T. Város 1928. évi közigazgatási ügymenetéről és a közállapotokról. (Összeáll. Kerekes Sándor városi főjegyző) Szolnok, 1929.131. pp. 23 1925. évi XXII. törvénycikk a városok kölcsönéről. (Online: https://1000ev.hu/index.php 2018. február 9.) 24 1926. évi XV. törvénycikk az 1925/26. és az 1926/27. évi állami költségvetésekről. (Online: https://1000ev.hu /index.php 2018. február 9.) 70
