Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
paraszti gazdálkodását elemezve elmondja, hogy tapasztalata szerint a paraszti gazdálkodás a legtöbb helyen nem tér el a javított háromnyomásos rendszertől (búza, kukorica és árpa vetésforgó), de a közös gépek, főleg cséplőgépek beszerzése már megindult, jobban megbecsülik a trágyát, és javulásnak indult a haszonállat tenyésztése, elsősorban a ló- és szarvasmarha-tartás. Ez jellemző megyénk paraszti gazdálkodására is, főleg a redemptus övezetben, ahol az előbbiek mellett még a juhtenyésztés továbbra is nagy fontossággal bírt. Ugyanakkor mindenfelé igen megnőtt a baromfinevelés is, amelyet nagyobbrészt eladásra tenyésztettek.54 54 GAÁL Jenő elemző cikkei az Nemzetgazdasági Szemle 1892. évi évfolyamában, amelyek különlenyomatként is megjelentek. 55 KENÉZ Zoltán: Tanyarendszeres gazdálkodásunk és jószágtenyésztésünk jövője. Mezőtúr, 1899. 6-10. p. 56 BALOGH István: 1965.1. köt. 468. p. Összegzésül Kenéz Zoltántól idézünk: „...a gazdálkodás hiányainak egy része az egész magyar paraszti gazdálkodásra általánosítható. Ilyenek: a tradíciókhoz, az elődöktől örökölt eljárásokhoz való makacs ragaszkodás, a szakértelem hiánya, ami abban is megnyilvánul, hogy a parasztság sem szakkönyveket nem olvas, sem a nagyobb birtokok tapasztalati példáiból nem akar okulni. Az egész paraszti gazdálkodásban általános hiba az egyoldalú gabonatermesztés, továbbá a rossz talajművelés, a trágyakezelés elhanyagolása, a kevés kapálás, egyszóval a munkával való takarékosság. Közös hiánya a paraszti és a tanyás gazdálkodásnak a szarvasmarhatartás elhanyagolása. A hibák másik része kizárólag a tanyás gazdálkodás rendszerében található. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a gazda nem lakik kint állandóan a tanyán. A tanyai feles- és bérletrendszer elősegíti a föld kiuzsor ázását. "55 A korszak agrárpolitikája a tanyás gazdálkodás különleges problémáira fel sem figyelt, különben is a nagybirtok szempontjai irányították, és így érthető, hogy a paraszti mezőgazdaság e sajátos formája kívül esett az érdeklődésen. A tanyai gazdálkodás agrártechnikájának fejlődése tisztán és kizárólag a magára utalt paraszti erőfeszítés eredménye, amely a vármegye igen jelentős területén két nemzedék alatt valóban csodát művelt, de a fejlett gazdálkodású területeknél jóval nagyobb kiterjedésben nagyjából megrekedt az 1870-es években elért szinten.56 60
