Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században

A Morgó kocsma ezután - az időszakonként végrehajtott renoválások és javítások idejét kivéve - háborítatlanul és megszakítás nélkül működött, és az 1880-as évek elejétől a vas­pálya töltése és az indóház felé terjeszkedő Rétoldal („Ritádul") városrész nevezetes kocs­mája volt. Véleményünk szerint ebben az időben keletkeztek (a már letűnő betyárvilág emlékeiből szőtt) az épületről szóló, valós alap nélküli szóbeszédek Rózsa Sándor és mások mulatozásairól, a pincéből kiinduló és a 10-12 kilométerre lévő Ágota csárdáig tartó - természetesen a betyárok számára ásott - alagútróL Ilyen persze sohasem volt.114 A régi pince nem rejt semmi különlegességet, mindössze annyi látszik, hogy a kocsma járószintje alatt meggyengült boltívét valamikor téglaoszloppal támasztották alá. A nagy kocsmahe­lyiség, „u bor ivó ház" ma is akkora, mint kétszáz esztendővel ezelőtt, legfeljebb a szabad­kéményt váltotta fel felsőbb utasításra a kemence. Még kerítést is majd kétszáz éves korában, 1902-ben kapott először.115 A csárda megnevezést valamikor az 1920-as években ragaszthatták rá. 114 Még a mai technikának is jelentős feladatot és óriási költséget jelentene egy ilyet építeni, pedig ma már a határ vízrajzi adottságai is ideálisabbak. 115 A Morgó bekerítve. In: Nagy-Kunság (XXVII. évf. 43. sz.) 1902. október 26. 3. p. 116 MNL JNSzML Jk. Kr. ir. közgy. iratai 1864-1867. Rsz. 37.1510/1866. Kelt: Karcag, 1866. május 28. 117 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1838. 369. sz. A Morgó kocsmárosa, Dobrai Péter, mivel „országos vásárok idején ember emlékezetét meghaladó időtől fogva szüntelen" a morgóbeli kocsmárosok mérték a bort a Cédulaház mellett, Pillanatkép egy ünnepi vagy vásári alkalommal a Morgó előtt az 1920-as évekből A már többször idézett haszonbérbe adási tervezet szerint 1866-ban évi 200 forintért volt bérelhető.116 Ehhez hasonló forgalma lehetett régebben is, és mert a városi csárdákhoz képest semmiféle egyéb - vásári vagy átmenő forgalom stb. - után várható jövedelme nem volt, a borbírák a bevétel emelése és az árukészlet apasztása érdekében még a 18. század­ban szokásba hozták, hogy az országos vásárok alkalmával a vásártéri Cédulaházhoz „ra­gasztott" „bormérő helyet" mindig a Morgó kocsmárosa kapta meg.117 34

Next

/
Thumbnails
Contents