Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
1 forintért, vacsorát 36, kávét 18 krajcárért adjon.87 Az építkezést feltehetően a lényegesen egyszerűbb állás (vagy nyitott szekérszín) elkészítésével kezdték, befejezéséig ideiglenes helyet biztosítottak az utasok szekereinek és lovainak, mert 1825 nyarán Schuster 300 porció szénát kért eladásra, ám mivel a határ gyenge kaszálással biztatott, a tanács abrakot kínált neki megvételre, köblét 2 fr. 15 krajcárért.88 87 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1824. augusztus 23.425. sz. 88 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1825. június 18. 413. sz. 89 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1825. május 14. 331. sz.; 1825. május 15. 340. sz. 90 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1825. május 15. 340. sz.; 1826. január 29.44. és 49. sz. napirendek. 91 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1825. május 14. 331. sz. Az épülőben lévő fogadó szomszédja, Rácz Mihály azt kérte, hogy a kocsma ajtaját, ami az ő udvara felé nyílt, tegyék az utcára, az épület másik oldalára, mert így ő „a' bor ivó emberektől sok alkalmatlanságot fog szenvedni." A terven a tanács sem változtatott, de megnyugtatta a szomszédot, az udvarát tágas szekérút és kerítés választja majd el a fogadótól. 92 MNL JNSzML Jk. Kr. ir. 1826. Fasc. 4. Prot. 1583. Laczka János kér. kapitány jelentése. Kelt Túrkeve, 1826. október 1. 93 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1828. július. 450. sz. Az építkezés 1825 tavaszán kezdődött el. Jó nagy épületet terveztettek, alatta végignyúló pincével, kocsmával („bor ivó házzal"), táncteremmel, konyhával, több vendégszobával és lakással.89 A tágas épület ajtóit és 17 ablakát Kovács János kisújszállási asztalos készítette el vörösfenyőből. Az ablakokat Horák István üvegezte be, Rimaszombati István lakatos pedig a fogadó 17 nagy és a pince 10 kis ablakához rostélyokat (rácsokat) kovácsolt, és a boltívekbe, a falak megerősítésére szánt vasakat is ő szállította.90 Mivel a fogadó udvara a városközpont házai és telkei közé esett, portáját jó kerítéssel vették körül, a ki-bejáró szekerek számára széles utat (bejárót) hagytak.91 Az építkezés 1826-ra is áttolódott és mivel a két évvel korábban kimondott városrendezés elfelejtődni látszott, Laczka János nagykun kapitány olyan értelemben tett jelentést a Jászkun Kerületnek, hogy Karcag Bíráit emlékeztetni kellene, miszerint „a' meg égett 's el hagyatott Vendégfogadójának helyét planíroztassa, két láb alatt lévő Malmoknak kívül a városon helyet adjon. Ekként jövő (1827) tavasszal munkába vétetvén a' leg szebb és tágasabb piaczot lehet formálni, mellyen Téli napokban az esztendei vásárokat is meg lehetne ejteni."91 Karcagon a Laczka család látta el a postamesteri feladatokat, a kapitány tehát, aki maga is rendszeresen járt a városba, azonnal és első kézből tájékozódott az elszunnyadt városrendezési szándékról, mint ahogy jól tudott a súlyos sérüléseket szenvedett, de használhatóvá tett fogadó további működéséről is. Mivel azonban a jelentésben ez utóbbit már elhagyottnak mondja, biztosra vehetjük, hogy Schuster 1826 nyár végén - kora őszén költöztette át üzletét az új épületbe és az 1827-ben már teljes kapacitással üzemelt. (Az üzletmenet tehát folyamatos volt.) A düledező félben lévő Nagy Kvártélyházat a tanács addigra lebontatta. A régi fogadót 1827 nyarától granáriumként (magtárként) hasznosították, s 1830 körül azt is lebontották, kinyitva ezzel azt a nagy területet, ami ma a város főtere.93 A vendégfogadó még évekig Schuster kezén volt, akinek a tanács továbbra is limitálta a kiszolgált ebéd, vacsora és a kávé árát. A konyhaárendát évi 400 forintra emelték, amiből - bár többször is kérte a mérséklést - a tanács sohasem engedett. Még 1831 őszén sem, ho- 30
