Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez a Tanácsköztársaság alatt
nevezték ki. Az államvasútnál hét főosztályt szerveztek, az osztályok megnevezése A betűvel kezdődött és G-ig tartott.3 3 MIKLÓS Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Vác, 1937. 516 p. 4 Böhm Vilmos (Budapest, 1880. január 6. - Stockholm, Svédország 1949. október 28.): a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg" főparancsnoka, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. 5 Stromfeld Aurél (Budapest, 1878. szeptember 19. - Budapest, 1927. október 10.): vezérkari ezredes, az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkari tisztje. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. A Clemenceau-jegyzék elfogadása után lemondott. 6 Az első világháború idején a páncélvonatok valóságos reneszánszukat élték. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének 12 páncélvonata - mint valami száguldó erődök - járta a síneket. Többféle típust is rendszeresítettek. A szerelvények mozgékonyságát általában az 1885-ben forgalomba állított MÁV 377 sorozatú, három kapcsolt tengelyű, kiváló menettulajdonságokkal rendelkező mozdony biztosította. A páncélvonat elején egy pőrekocsi futott, amely a sínek aláaknázása esetén felrobbant, megmentve ezzel a vonatot és személyzetét. Ezután következett az ágyúkkal felszerelt vagon, majd a géppuskás kocsi, a mozdony, ismét egy géppuskás kocsi, végül egy páncélozott kocsi. A vonat személyzete egymással telefonon vagy szócsöveken keresztül beszélt. 7 Bokányi Dezső (Pest, 1871. február 11. - Moszkva, 1943. június): a Tanácsköztársaság idején munkaügyi és népjóléti népbiztos. Az 1919. július 13-án Jászberényben tartott népgyűlésen, ahol a vörösök a tömegbe lőttek, ő volt a vezérszónok. 8 Szamuely Tibor, írói álnevén: Tiborcz (másként: Szamuelly, született: Szamueli) (Nyíregyháza, 1890. december 27. - Bécsújhely közelében, 1919. augusztus 2.) A katonai helyzet azonban kedvezőtlenül alakult. Az antant hatalmak szabad kezet adtak a szerb, román, cseh csapatoknak. Ezután a román hadsereg április 16-án átlépte a demarkációs vonalat és megkezdte előnyomulását a Tiszántúlon. A mozgósítások hatására május végére a Vörös Hadsereg létszáma elérte a 200 ezer főt. Főparancsnok Böhm Vilmos,4 a vezérkari főnök Stromfeld Aurél5 lett. A hadsereg és a fontosabb anyagok szállítására ez idő tájt szinte egyetlen korszerű közlekedési eszköz létezett: a vasút. Ekkor mutatkozott meg igazán Szolnok stratégiai szerepe mint folyami átkelőhely és vasúti csomópont. Mind a Debrecen irányából, mind az Arad felől jövő vasúti szállítmányok itt haladtak át a szolnoki vasúti hídon, majd a megyeszékhely állomását elhagyva tovább dübörögtek a főváros, illetve Hatvan irányába. A Tanácsköztársaság hadserege is nagyon jól kihasználta a vasúti hálózat nyújtotta előnyöket. A nagyobb méretű csapatszállítások mindig vasúton történtek. A jól működő vasút megnövelte a Vörös Hadsereg manőverező képességét. A szállítás gyorsasága meglepte az ellenséget, amely sok esetben a győzelem záloga volt. A jelentősebb vasútállomásokon pályaudvar-parancsnokságokat szerveztek. A hadműveletekben fontos szerep jutott a páncélvonatoknak is.6 A román előrenyomuló csapatok a 4-es és a 8. sz. páncélvonatokkal vették fel a harcot. Április 18-án a Kormányzótanács ülésén merült fel, hogy ki legyen a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság vezetője, miután Bokányi Dezső7 a fővárosi direktórium tagja lett, ezért lemondott beosztásáról. Utódját a következő szavakkal ajánlotta be: „holnap el kell foglalni valakinek a helyemet, akinek a neve megemlítésekor tudják, hogy mennyit ütött az óra, és ez az ember Szamuely8 legyen.Ő azonban nem akarta elfogadni a beosztást, Böhm unszo238
