Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
CSEH GÉZA FORRADALMI TÖRVÉNYSZÉKEK ÉS A VÖRÖSTERROR JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után) Az 1918-19-es időszak kutatói számára kiemelkedően jelentős forrás Váry Albert koronaügyész-helyettes a Vörös uralom áldozatai Magyarországon című 1922-ben megjelent műve, amely a Tanácsköztársaság időszakában hozott halálos ítéleteket és elkövetett gyilkosságokat ismerteti mintegy 590 áldozat adataival. Váry a királyi törvényszékek mellett működő ügyészektől - köztük a szolnokitól is - bekért jelentéseket dolgozta fel és közölte tömörített, táblázatos kimutatásban. Munkája több kiadásban is megjelent, ám az általa felhasznált részletes helyi jelentések publikálatlanul maradtak. Jóllehet ezek az anyagok a proletárdiktatúra zavaros időszakának a hadiállapot által is befolyásolt törvénykezési gyakorlatát részletesen bemutatják. Ezért az egyes megyék történetének szempontjából egyaránt fontos adatbázisoknak számítanak. Szolnokon Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes 1920 szeptemberében és októberében jelentéseket állított össze és küldött Budapestre, melyeket Váry Albert koronaügyész-helyettes felhasznált. A Tanácsköztársaság alatt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, csakúgy, mint az ország idegen hatalmak által meg nem szállt részein, háromféle törvényszék működött: forradalmi törvényszékek, katonai törvényszékek és az elsősorban Szamuely Tibor nevével kapcsolatos rögtönítélő bíróság. Wiedorn jelentései mindhárom ítélkezési fórumról részletes leírásokat tartalmaznak. Az 1980-as évek végén a Szolnok Megyei Levéltár munkatársai ezt az anyagot sok más helyi vonatkozású irattal együtt a Párttörténeti Intézet Archívumában publikálás céljából lemásoltatták,1 ám a tervezett dokumentumkötet megjelentetése a felgyorsult politikai változások miatt elmaradt. Most az 1918-19-es események századik évfordulója alkalmából az összegyűjtött források közül csupán Wiedorn Adolf jelentéseit közöljük, amelyek a pártállam időszakában aligha jelenhettek volna meg. Ugyanis a forradalmi törvényszékek jogsértő ítélkezésének és az intézményesített vörösterrornak a leplezetlen bemutatása egészen a rendszerváltásig tabunak számított a történetírásban. A szolnoki főügyész-helyettes politikai elfogultságtól nem egészen mentesen, mégis szakszerűen, a jogi szempontok elsődleges figyelembevételével végezte el feladatát. Többnyire tartózkodott a bíráskodás résztvevőinek dehonesz- 1 Párttörténeti Intézet Archívuma (jogutód: Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár); Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság (A továbbiakban: PIL TAGYOB) iratai 605. f. II. 4. j. - (Ez az iratanyag az 1990-es évek elején átkerült a Magyar Országos Levéltárba.) 211
