Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években

neveit, hivatalviselésük körülbelüli idejét, de hogy ki volt a párttitkár, arról az átlag jászberényit hiába kérdezzük. Sokakban valóban megütközést keltett, amikor sokévi belépésre ösztönző agitáció, zsarolás után egyszerre csak - a tagrevízió idején - több száz főt zártak ki a Pártból. Refrénszerűen ismétlődő rész a jegyzőkönyvekben, amikor a végrehajtó bizottsági tagok arról panaszkodnak, hogy ez meg az az alapszervezet vagy intézmény nem hajtja végre a pártutasítást, és hát egyszerűen nem lehet mit csinálni velük. A pártvezetői belső (Párton belüli) respektus-hiánynak az okai pedig az irracionális sűrűségű titkárcserék voltak. A párttitkár még meg sem jegyezte az 50 alapszervezeti titkár nevét, máris helyezték tovább. A párttagok pedig félévente végighallgatták ugyanazokat az expozékat az új vezetőktől, hogy eddig minden rossz volt a városban, de most aztán majd minden más lesz. Az 1952/1953 fordulóján észlelhető rendszerválság81

Jászberényben is éreztette hatását. 1951 vége és 1953 májusa között mindössze két választmányi ülést tartottak, amikor máskor két-háromhavonta szoktak, a pártapparátus csaknem működésképtelenné vált. 1955-re ért meg a Megyei Pártbizottságon az a gondolat, hogy esélyt kellene adni egy helyi kötődésű párttitkárnak is kicsivel hosszabb időre. Szőrös István erre alkalmasnak is tűnt, csak hát közbejött 1956.

81 FEJTŐ Ferenc: A népi demokráciák története. I. Budapest-Párizs, Magvető Kiadó-Magyar Füzetek. 1991.271. p.; GYARMATI 2013. 460. p.

3. A

pártbizottsági ciklusok közötti személyi átfedéseket vizsgálva láthatjuk folyamatában a rendszer működését. Ha egy szóval kellene jellemeznem a látottak alapján, akkor az a hektikusság lenne. Megmagyarázhatatlanul sok bizottsági tagot cseréltek le az első két választmány után minden józan indok nélkül. Mert az 1956-ban megválasztott két testület közötti cezúra még érthető is, meg két egymástól tíz évre levő bizottság között is. Viszont, hogy az 1950-es évek elején miért kellett így rotálni a kádereket, arra csak az irracionális „éberség" és „belső ellenség"-keresés a magyarázat. Hogyha csak ilyen kvantitatív adatokból dolgozunk, akkor azt láthatjuk, hogy 1954-re kezdett konszolidálódni a helyzet, az 1954-es és az 1956-os pártbizottság tagjai között már jóval nagyobb volt az átfedés. Pont ebben az évben küldték Szőrös Istvánt egyéves pártfőiskolára, ami - mint tudjuk - a ranglétrán való feljebb lépés előfeltétele s egyben ígérete volt. A Párton belül bizonyos szempontból nagyobb volt a zűrzavar az 1950-es évek elején, mint 1956-ban. Ennek megfelelően 1956 nem jelentett semmilyen rendkívüli cezúrát a pártvezetésben, de a vezetési stílusban is alig.

4. A

nagypolitikai események megítélése kapcsán a jászberényi pártelit igencsak szürke maradt. Ez volt az egyetlen nagy csalódás a kutatás során, hogy egyszerűen nem találtam egy érvényes személyes megjegyzést sem valamilyen politikai dilemmáról, például a személyi kultusz megítéléséről, Nagy Imre és Rákosi Mátyás értékeléséről vagy 1956 árnyaltabb interpretálásáról. Szinte nem is reflektáltak ezekre a kérdésekre. Többször volt szó a koreai háborúról, mint Nagy Imréről. Ez a pártelit egyértelműen egy konzervatív, vaskalapos közösség volt, korlátozott intellektuális képességekkel - ez utóbbi látszik a pártértekezleti tagok iskolázottsági adatain, de a marxista tankönyv-szagú nyelvi panelek 156