Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években

Legyünk ebben a kérdésben tárgyilagosak, büntessük meg a bűnösöket, de ezeket a 16-17 éves kis diákokat ne büntessük egyenlően a Bandi és társaival. Én azt javaslom Neked, Soós elvtárs, ne a más véleménye után menj, te csak hallgass a saját véleményedre."7^ [kiemelések - Cs. D.] Figyeljük meg Kapusné érvelési technikáját, az általa használt szavakat, szövegpaneleket. Öt helyen is a szülő-gyerek szeretetnarratívába helyezi a védőbeszédét. Először akkor, ami­kor megpróbál együttérzést kelteni Soósban - valójában a bizottság többi tagjában, hiszen az egységes bizottsági állásponttal nem mehet szembe a tanácselnök sem -, hogy „te is szülő vagy, legyen szíved". Rávilágít, hogy egy szülő számára nincs annál nagyobb fájdalom, mintha szenvedni látja a gyerekét, és ha már a lányoknak nem bocsájt meg Soós, legalább - az egyébként párttag, osztályon belüli - „szerencsétlen szülőkre" legyen tekintettel, hiszen ők nem tehetnek róla, hogy rakoncátlan gyermekeik mit csináltak. Többször a gyermekkori csínytevések sorába próbálja utalni a forradalmi részvételüket a „gyermek", a „kis diákok" szavak használatával és az alacsony életkor felemlegetésével. Igazi „anyatigrisként" magára is húzza a konfliktust a következő mondattal: „Ha én, vagy más nem ért egyet egyesek vélemé­nyével, ezekre nem lehet mindjárt ráfogni, hogy ellenforradalmárok. " Ez retorikai kérdés formá­jában így hangozna: „ha én nekem lenne más a véleményem, mint neked, én is ellen­forradalmár lennék?" Ezek nagyon erőteljes és offenzív mondatok, ilyet csak akkor vállal fel valaki egy vele körülbelül egy súlycsoportban lévő emberrel szemben, ha érzelmi be­vonódás is táplálja az indulatait. Burkoltan megvádolja Soóst azzal, hogy bűnös-felmutatási parancsot hajt végre („más véleménye"), a záró szavai („hallgass a saját véleményedre") pedig az előzőek kontextusában a „hallgass a szívedre" frázissá változnak a retorikai térben. „Soós elvtárs: [...] Az a megállapításom, hogy a Városi Intéző Bizottság nem egységes [...] látom, hogy a sze­mélyem és az Intéző Bizottság között differencia van. Átjön a Dobosi elvtárs, akkor egyetért, mint ahogy már mondottam is. Itt tárgyaljuk a dolgokat, akkor viszont Kapusné elvtársnő nem úgy beszél és védi a dolgokat. A Schuk és Andrási, a két középiskola igazgatója igenis kijelentették azt, hogy a V. B. ebben a di­ákkérdésben hozott [határozatát] nem hajtják végre [...] mind a két igazgatót el kell helyezni [... L A Városi Párt Intéző Bizottságának joga van ahhoz is, hogy engem leváltson. Nincs ennek semmi értelme, hogy én itt maradjak, és hogy [két] ilyen jelentős szerv ne tudjon együtt dolgozni. Kapusné elvt. Ne hadd magad elragadtatni, ne csinálj magadból mártírt. "75 74 Uo. 64. p. 75 Uo. 64-65. p. Soós először visszatámadt, és elkezdte bírálni a bizottságot az ellentmondásos utasítá­sok miatt, amivel körülbelül azt üzente, hogy „nem ebben egyeztünk meg". Ezután emelte a tétet, s gyakorlatilag a lemondásával fenyegetőzött - Kapusné viszont rendkívül elegán- 150

Next

/
Thumbnails
Contents