Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
500 frt bankó is ment a kezébe",17 1838-ban pedig a tanács jegyezte meg egy jelentésében, hogy „közönséges bor termő időkben esztendőnként 15-16 ezer Forintok maradtak a' Lakosok erszényeiben hellybe termett boraikért".18 17 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1818. május 395. sz. Káli Péter és Ferenc pereskedése 18 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1838. augusztus 3. 515. sz. 19 1807-ben az uralkodó Pünkösd idejére egy ötödik vásárt is engedélyezett Karcagnak. 20 ELEK György: Nagykun kapitányok a 16. századtól 1876-ig. Kisújszállás, 2012.112. p. 21 MNL JNSzML Püspökladány elöljárósága 1725-ben tucatnyi tanú vallomásával igazolta, hogy a „most recenter (frissen) az mely Korcsmát origáltak az Karczagújszállásiak a Szent Ágotha halom mellett azon Korcsma is az eő Fölsége Fiscalis Püspök Ladány határán vagyon". (Kisimre György cc. 50 éves püspökladányi lakos vallomása) 22 KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága 1731-1745. Bp. Akadémiai Kiadó, 1992. 97. p. Az Invalidus Ház iratai szerint, legalábbis Kis József tanulmánya alapján, az ágotai létesítmény vendégfogadó volt. 23 KECSKÉS Gyula 1974.168. p. A redempciót megelőző időszak legjelentősebb eseménye 1734-ben következett el, amikor III. Károly király - szeptember 10-i kelettel - Karcagújszállásnak évi négy országos vásár tartását engedélyezte és ezzel a mezővárosok sorába emelte. Az országos vásárok Mátyás (február 24.), Margit (július 13.), Mihály (szeptember 29.) és András (november 30.)19 napjára esvén az egész évet lefedték, s az időszakonként jelentkező ideirányuló közlekedés, a vásározó tömeg jó forgalmat jelentett az út menti csárdáknak és a városi csapszékeknek. Ez tette indokolttá egy karcagi vendégfogadó létesítését. Az első, éjszakai szállást, azaz vendégszobát is biztosító fogadó a város nyugati oldalánál elterülő Vásártéren, a madarasi út mellett állt. 1787-től a Magyar Királyi Postajárat Karcagújszállást is érintette, s a városban postamesteri állást és „Posta Státziót" létesítettek. A postával utazók és a szekeres vagy gyalogos átutazók ellátására nyitották meg a 18. század utolsó évtizedében a „belső Vendégfogadót". Utóbbi szintén kicsit csárda jellegű, de valóságos fogadó volt vendégszobákkal, konyhával, borivó házzal, szekérállással. 1805-1811 között a szomszédos nagykun városok (Kisújszállás, Madaras és Kunhegyes) is mind vásártartási jogot kaptak, ami további átmenő forgalmat eredményezett - erősítve a csárdaépítés, fogadónyitás hasznosságát.20 A Lovagrend földesurasága alatt történt építkezésekből, valamint a protocollumban az 1735-44 közötti évekből fennmaradt elszámolások alapján úgy tűnik, hogy a kocsmáltatást és a csárdaüzemeltetést mindkét földesúr a települések lehetőségévé tette. Ennek igazolását látjuk abban, hogy Karcagújszállás 1725-ben csárdát, azaz külső csapszéket építtetett a Sóút keleti átkelőjénél, az Agota-halom mellett.21 A vállalkozás azonban csak néhány évig virágzott, mert utóbb kiújult a Ladány-Karcag közötti határvita, amelynek a legsúlyosabb eseményeként 1733. szeptember 25-én a ladányi birtok tiszttartója felgyújttatta és leromboltatta az ágotai kocsmát.22 Két év múlva viszont maga a cs. kir. alkapitány mint földesúr építtetett ott egy nagy fogadót és a vámszedést is megkezdte.23 Az ágotai kocsmaépítésből sejtjük, hogy az 1720-as évekre tehető a tíbuczi csapszék megnyitása a határ nyugati oldalán, bár a későbbi híres csárdáról ugyanott csak az 1760-as évektől vannak feljegyzések. 14
