Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
következménye volt, s teljes bizonytalanságot eredményezett a helyi kommunisták körében. Az országos tagrevízió Jászberénybe is begyűrűző hatása, a havi szinten napirendre kerülő alapszervezet-feloszlatások rendszersajátosságok voltak ebben az időszakban. Ebben a kontextusban nem is tűnik olyan jelentős cezúrának a pártelit vonatkozásában 1956, különösen annak fényében, hogy az MSZMP-alapítótagok közül az „újak" is valójában addig nélkülözött, régi „harcosok", nem egy esetben tizenkilences vagy negyvenötös kommunisták voltak. Nem is feltétlen első vagy második vonalról volt szó, hanem arról, hogy a hosszú távú koncepció nélkül Jászberénybe exportált, majd gyorsan tovább helyezett „mozgókáderek" helyett a helyi kötődéssel rendelkező idős kommunisták újjáalapították a pártjukat, hogy aztán megint átadják a helyüket - ezúttal életkori korlátáik miatt is - egy új káderállománynak. Az MDP káderpolitikája különösen nem kedvezett a „visszatérőkének. Ebbe a kategóriába azokat soroltam, akik legalább két pártbizottsági ciklusban tagok voltak, de legalább egy ciklust kihagytak. Összesen 12 ilyen személyről tudunk, közülük 2 fő mindkét esetben csak póttagként funkcionált. Még azok is többen voltak (13 fő), akik három vagy négy cikluson keresztül - folyamatosan - a pártbizottság tagjai maradtak. Ez utóbbi pedig elméletileg nagyobb politikusi teljesítmény, mint egy választás kihagyásával visszatérni. Az elemzést torzítja a kutatás horizontja, ami esetünkben Jászberény, hiszen ezeket a párttagokat - különösen az 1950-es években - megyeszerte településről településre helyezgették, vagyis elképzelhető, sőt valószínű, hogy egy másik pártbizottságon tagok lettek a jászberényiből való kiesésük után is. Ez különösen igaz a rövid ideig a városban lévő párttitkárokra, pl. Arvai Istvánra, aki jászberényi kiküldetése előtt és után is a Megyei Pártbizottságon dolgozott, 1956-ban pedig a jászberényi járás párttitkára volt. Fontos megjegyezni, hogy egy olyan visszatérő sem volt, aki kettőnél több ciklust hagyott volna ki (kivéve azon KMP- vagy MKP-funkcionáriusokat, akik az MDP alatt nem kerültek pozícióba, 1956 után viszont igen). Érdemes megvizsgálni, hogy mikor és kiknek nyíltak meg a visszatérés esélyei. Az MDP-érában csak három visszatérő volt, de egyikük mindvégig póttag maradt, s a másik kettő sem volt egynél többször rendes tag; róluk semmilyen érdemleges információ nem lelhető fel, ők valóban csak a statisztikai előirányzat realizációs eszközei voltak. Legtöbben (6 fő) az utolsó vagy az utolsó kettő MDP Pártbizottság és az 1959-es MSZMP Pártbizottság tagjai voltak, tehát azok, akik csak a Párt újjáalakítását hagyták ki. Közülük hárman is a Párt technokrata vagy karrierista vonalához tartoztak (Gróf Károly gyárigazgató, Rabi Imre rendőrkapitány). Vélelmezhető, hogy személyükben nem a Párt legelkötelezettebb híveit tisztelhették az elvtársak, hiszen a nehéz időkben kivártak. A két legérdekesebb visszatérő Tóth Mihály és Szőrös István volt. Tóth Mihály 1895- ben született, s a helyi KMP, MKP, MDP és MSZMP alapító tagja volt, viszont minden esetben csak rövid ideig viselt párttisztséget. 1919-ben másfél napig városparancsnok volt,29 1945-től a Nemzeti Bizottság MKP-s tagja lett,30 s elnök is volt 1946-ban három hó29 Tóth interjú 1956.1. p. 30 MNL JNSzML XVII-17. JNB jkv. 1945-1947. 5. p. 139
