Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években

zett. 1950-ben

tagjait, a megye javaslatát jóváhagyva a pártválasztmány választotta, onnantól kezdve azonban nem lettek lejegyezve a választás/megerősítés aktusai, és a legtöbb esetben fel sem tüntették név szerint a jegyzőkönyvek a jelenlévőket és a hiányzókat, így a személyi összetételükre vonatkozóan is csak találgathatunk. (Nem következtethetünk egyértelműen a hozzászólók neveiből sem, hiszen az üléseken számos meghívott vendég is jelen lehetett és felszólalhatott.) A Párt vezető tisztsége 1954-ig a (párt)titkár, utána az első titkár volt.15

15 Lásd: IZSÁK Lajos (szerk.) 1998: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998. 33-41. p.

Az MSZMP első párttestületei informálisan, önjelöltség és folyamatos feltöltés által jöttek létre. Az első pártfórum a 20-30 fős ideiglenes elnökség volt, amely tagjai közül Intéző Bizottságot választott. Fél évig elnöknek hívták a pártvezért, utána újból első titkárnak. A konszolidált MSZMP pártstruktúrája az MDP mintáját követte: a legszélesebb fórum a kétévente összeülő pártértekezlet volt, ami megválasztotta a pártbizottság és a Végrehajtó Bizottság tagjait.

A pártelit körülhatárolására többféle megközelítés is alkalmazható. Eleve kérdéses, mennyiben beszélhetünk egy kisebb település esetében pártelitről, hiszen az intenzív rotáció és a megyei szervek gyámkodása miatt megkérdőjeleződik a helyi vezetés döntési autonómiája. Emellett az is dilemma tárgyát képezi, hogy kiket tekintünk egy település életében döntési kompetenciával rendelkezőnek: a betöltött funkcióhoz vagy az adott személy érdekérvényesítő képességéhez társítjuk-e a valódi hatalmat. Ha a funkcióhoz, akkor melyekhez: figyelembe vehetjük-e egyáltalán a nem párttisztségeket? Lehet klasszifikálni a kommunista helyi elitet a városirányítási, a gazdasági és a társadalmi elitfőcsoportok szerint, vagy a mindenre kiterjedő pártirányítás értelmetlenné teszi az efféle osztályozást?

Kutatásomban elsősorban arra kerestem a választ, hogy a jászberényi pártirányításhoz mozgósított káderállomány fluktuációja hogyan alakult az egyes pártértekezleteket követően, hogy kimutathatók-e a változásokban a makrotörténeti fordulópontok hatásai (pl. Rákosi első háttérbe szorulása, Nagy Imre első kormányzásának kezdete és vége, 1956, stb.). Ennél a vizsgálatnál irreleváns a vezetők döntési autonómiájának kérdése, hiszen a kutatás tárgya a lokális állandóság és cezúra mértéke.

A párteliten belüli fluktuációt folyamatában interpretálni a pártválasztmányi/pártbizottsági tagság közötti átfedések bemutatásával tudom a legszemléletesebben. A testület kiválasztásában a következő szempontok játszottak szerepet: a forrásadottságok, a módszertani eljárási lehetőségek és az összevethetőség igénye. Ez az a pártfórum, pártirányítási szint, amely teljes körű levéltári dokumentációval rendelkezik. A pártbizottságot - egy esetet leszámítva, amikor 1956-ban informálisan szerveződött a hasonló kompetenciájú ideiglenes elnökség - ugyanaz a párttestület, a pártértekezlet választotta minden esetben. Ezek az adottságok megteremtették az összevethetőség lehetőségét, ami a leíró elemzés alapfeltétele.

Módszertani kérdésként merült fel, hogy bevonjam-e a mintába a póttagokat, hiszen nekik aztán tényleg nem volt valódi beleszólásuk a döntésekbe. De mint fentebb jeleztem, egy rendes pártbizottsági tagnak, olykor akár egy függetlenített pártfunkcionáriusnak 133