Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ÖRSI JULIANNA: Református lelkészek életútja az államszocialista korban az újabb kutatások tükrében
A Palástban című könyv szerkesztése, írása kapcsán figyeltem fel azokra a lelkészekre, akik az 1956-os forradalomban szerepet vállaltak.19 Végezetül róluk szólok. 19 ÖRSI Julianna 2016. 20 Keresztyén Ifjúsági Egyesület Az 1950-es években szolgáló református lelkészek egy része ahhoz a nemzedékhez tartozott, akik szociálisan érzékenyek voltak a társadalmi problémákra. Pap Béla, Sipos István predesztinációját amerikai tanulmányútja is erősítette. Mások első generációs lelkészek. Szegényebb parasztcsaládból, vagy csonkacsaládból (félárva) származtak. Megismerkedtek a vallási egyesületekkel: KIÉ20 (Tóth Dezső), Soli Deo gloria, Szeretetszövetség (Pap Béla, Orgoványi György, Dankó Sándor), Cserkészszövetség, stb. Voltak, akik szimpatizáltak a Kisgazdapárttal (Lovász Gerzson, Ladányi Imre). Elfogadott, megbecsült tagjai voltak a közösségüknek. Az 1956-os forradalomban szerepet vállaltak. Általában beszédet mondtak a nagygyűlésen. Beszédük témája: a tsz-feloszlatás, az oroszellenesség, az osztályidegenek, üldözöttek sorsa. A közösségek a helyi forradalmi tanácsba beválasztották lelkészüket (Lovász Gerzson, Ladányi Imre, Széchenyi Endre, Veres Sándor, Tóth Dezső, Török László, stb.). Mások részt vettek a helyi újság írásában, szórólapok kiadásában (Csávás Sándor). A büntetés nem maradt el. Több lelkészünk fogdába, börtönbe került (Dankó Sándor, Tóth Dezső). Enyhébb esetben megengedték, hogy más egyházközségben folytassa lelkészi munkáját, esetleg letette a palástját... 125
