Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ÖRSI JULIANNA: Református lelkészek életútja az államszocialista korban az újabb kutatások tükrében
ÖRSI JULIANNA REFORMÁTUS LELKÉSZEK ÉLETÚTJA AZ ÁLLAMSZOCIALISTA KORBAN AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN Tanulmányom kiindulópontja az általam szerkesztett, 2016-ban megjelentetett Palástban című könyv néhány írásának főszereplője.1 A kutatást azóta is folytattam. Rájuk vonatkozóan számos új anyagot találtam a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Zsinati és a Ráday Levéltárban, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában. A családi és közösségi emlékezések is tovább színesítették az anyagot. Azt is tapasztalhattam, hogy mások is foglalkoztak a korszakkal Jász-Nagykun-Szolnok megyében és gazdagították a helytörténeti irodalmat. A kutatást én magam is kibővítettem a Nagykunsági Református Egyházmegye kisebb településeire is. Ezúttal főleg olyan református lelkészekről szólok, akik 1956-ban szerepet vállaltak. 1 ÖRSI Julianna: Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület, Túrkevei Kulturális Egyesület, Szolnok-Túrkeve, 2016. 2 SZABADI István (szerk.): Krisztusban nyert erő I-II. A Tiszántúli református gyülekezetek háborús krónikája (1944-1945) Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, Debrecen, 2016. Induljunk ki abból a helyzetből, amelybe a második világháború befejeztével az egyházak, illetve annak lelkészei kerültek. Az egyházmegyében a front 1944. október-novemberében állt, amely miatt mind emberi, mind vagyoni károk keletkeztek. A templomok célpontok, az egyházi épületek elfoglalandó szálláshelyek lettek. A fa berendezési tárgyak, az iratok gyakran tüzelőanyagként szolgáltak. A nemesebb anyagból készült tárgyak rablás martalékává váltak. A háborús károk jelentését Révész Imre püspök még 1944. december 5-én kérte, amelyre 358 gyülekezet válaszolt. A korabeli kimutatás 2016-ban Szabadi István szerkesztésében meg is jelent.2 A lokális közösségek gyakran vezető nélkül maradtak, mivel a régi községi, városi elöljárók (polgármester, jegyző, képviselők) és alkalmazottak, a helyi értelmiség (tanítók, orvosok) egy része elmenekült. Ugyanezt az utat választották a nagybirtokosok is. Mindenki mentette a családját is. Főleg máshol élő vidéki rokonoknál húzódtak meg átmenetileg. Leginkább a politikailag kopromitálódottak választották a külföldre való távozást. A lakosság egy része a tanyájukra, a szőlőjükbe húzódott. Különösen a nagylányokat, fiatalasszonyokat féltették. A gyülekezetek irányítása is meggyengült. A Hevesnagykunsági Református Egyházmegyéből egyes lelkészek ugyancsak biztonságosabb helyen kerestek hosszabb-rövidebb időre menedéket. A presbiterek, egyéb egyházi tisztségviselők közül is voltak, akik elmentek. A helyben maradottakra nem kis feladat hárult. Az egyházmegyében több lelkész nem hagyta el a gyülekezetét. Hamarosan az új államvezetés a poli119
