Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században

zadban két etetés és itatás között rakott szekérrel megtenni lehetett.9

Balogh István megállapítása a karcagi csárdákra is érvényes. A Kunhegyesről karcagi földre érkező utazót ugyanis közvetlenül a határ mellett várta a Tíbuczi csárda. Onnan 12 kilométerre találta a város szélére, a vásártérre épített Szeles csárdát (utóbb Szeles kocsmát), vagy pedig a városközpontban, a Debreceni út torkolatában álló „belső vendégfogadót". A város központjától kelet felé, a Hortobágyig vezető mintegy 12 kilométeres úton, a Zádor folyón átkelve érte el a Zádori csárdát, ennek megszüntetése (pusztulása) után pedig, - épp a híd előtt - a Karcag városa által létesített Kis-Agotai (v. Kun Ágotái) csárdát. A híd szomszédságában, a Hortobágy jobb partján a ladányi tulajdonú Ágotái vendégfogadó és a vámszedő hely épületei álltak.

BALOGH István: Lófogatok Debrecenben a XVII-XIX. században. In: Ethnographia (LXXVI. évf. 2. sz.) 1965. 161-186. p. 2. rész. In: Ethnographia (LXXVII. évf. 1. sz.) 74-92. p.; 3. rész. Ethnographia (LXXVII. évf. 2. sz.) 229-253. p. A hortobágyi példákat lásd: 238. p.

Utak és csárdák a karcagi határban a 19. század elején (korabeli térkép alapján készítette Kovács György Tibor)

A „hadak végén", vagyis a felszabadító háborúk után a megélénkülő országúti forgalom kihasználására létesített csárdák kocsma jellegű, kevés költséget igénylő épületek voltak, olykor a földbe süllyesztve és minden esetben „sárból tseperítve". A Rákóczi-szabadságharc után, a biztonságosabb 1730-as évektől terjedtek el a költségesebb, tartósabb és tekintélyesebb méretű kocsmák és csárdák. Idővel pedig - látva a belőlük származó nem kis hasznot - az épületeiket tovább bővítették, sőt a ránk maradt térképek szerint a csárda sohasem magányos építmény.

A tégla-alapra - esetenként teljesen téglából, legtöbbször azonban vályogból - épített csárda alá pincét is mélyítettek. A legtöbb útszéli csárda, még ha hivatalosan vendégfoga11