Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
Az 1860-as években túlzás volna mozgalomról beszélni: a javaslatokat egyegy képviselő tette, a települések és a választókerületek nem működtek együtt. A kérdés bizonyos szempontból másodlagosnak is tűnt: Magyarországon zajlott a polgári átalakulás, helyreállították az alkotmányosságot, a Jászkunságot általános bizakodás fűtötte, hogy kedvező változások állnak be. A történelem azonban máshogy fordult. 1873-ban már élénken foglalkoztatta a helyi közvéleményt a Jászkun Kerületek esetleges felszámolása. Kovách László (1819-1889) országgyűlési képviselő tervezetet is nyújtott be, mely szerint a Jászságot Heves megyéhez csatolnák. A terv ellen a jászárokszállási Móczár János (1807-1877) ügyvéd tiltakozott35 . Jász-Kunság VI. évfolyam 36. szám - 1873. szeptember 14. BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. Jászberény, 1940. 15. PJászberény és Vidéke XXXVIII. évfolyam 37. szám - 1906. IX. 6. BLÉNESSY J. 1940. 70. p. Jászság I. évfolyam 17. szám - 1888. október 7. BLÉNESSY J. 1940. 49., 51. p. A megyerendezésre végül 1876-ban mégis sor került, és a döntés hátrányosan érintette a térség közigazgatási szerepét és infrastruktúráját is, hiszen az új megyeszékhely, Szolnok központi fejlesztése ezt megelőzően, majd ezután is sokszor Jászberény kárára valósult meg. A vasúti tervek közül sem az valósult meg, amely a Jászságot érintette volna, Jászberény csak 1873-ban kapott vasutat (az odavezető kőút pedig csak 1875-re készült el),36 ami ekkor már behozhatatlan hátrányt jelentett az iparfejlődés szempontjából. 1876-ban felszámolták a Hármas Kerületet, majd megszüntették önálló törvényszéküket (1885), piaci központjukat, egy dinamitbaleset ürügyén elvették Berénytől a központi honvéd lovassági lovaglóiskolát (1887) majd pedig a honvédhuszárokat is.37 Hogy milyen érzékenyen érintette ez a közvéleményt, azt jól mutatja, hogy Blénessy János könyvében a „veszteségek korszakaként hivatkozott az 1876 és 1885 közötti időszakra.38 A sérelmek ismeretében talán nem meglepő, hogy paranoid időszaka ez a korabeli jász hangulatnak. A Jászság című lap még abban is a jászok elleni támadást látta, hogy 1889-től csak állami engedéllyel lehetett kocsmát nyitni. Hild Viktor úgy érvelt ugyanis, hogy erre a jász redemptusoknak mindig is joguk volt, az így nyert pénz a Közbirtokosságokhoz futott be, de most az államhatalom igyekszik őket ellehetetleníteni.39 A Jászság elkeseredetten küzdött azért, hogy ha önállóságát nem is őrizheti meg, akkor legalább minél kedvezőbb helyzetet foglalhasson el az új megyében. Jászberény országgyűlési képviselői (Babics János verpeléti plébános illetve kecskeméti Pethes József) az 1870-es években javasolták, hogy az új megyeszékhely Jászberény legyen.40 A törekvés kudarca ellenállási mozgalmat hívott életre Sipos 42
