Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Az iskolai oktatás újraindulása a Tiszazugban és környékén a második világháború után
bíztathatta, hogy inkább a fővárosban próbáljon szerencsét. Következésképpen állításának igazságtartalma nem támasztható alá, de nem is cáfolható. Az igazoló nyilatkozatokból egyértelműen kiderül, hogy a legtöbb esetben a félelem volt a menekülés kiváltó oka. A Vörös Hadseregről és a szovjet rendszerről a kommunistákat leszámítva a magyar lakosságnak szinte csak rémképei voltak.74 Az emberek féltették családjukat, gyermekeiket és idős szüleiket, s próbálták megóvni őket a közeledő megpróbáltatásoktól. Mihály Kálmán tiszasasi tanító feleségét és három kisgyermekét akarta megvédeni a harcok borzalmaitól. Anyósa a Komárom vármegyében található Nagyigmándon lakott, ami elég távolinak tűnhetett ahhoz, hogy a menedék reményével kecsegtessen. Valószínűleg abban Mihály Kálmán sem hitt, hogy a magyar és német csapatoknak sikerül megállítaniuk a szovjeteket, mégis úgy gondolhatta, hogy költözésével családjának szerezhet néhány békés napot. Ezért elvitte őket Nagyigmándra, de megnyugvást itt sem talált. Későbbi állítása szerint ugyanis a háború utolsó heteiben besorozták katonának, majd hamarosan leszerelték. Végül csak 1945 májusában térhetett haza családjával Tiszasasra.75 A legnagyobb veszélynek a fiatal, egyedülálló nők voltak kitéve, ezért a fiatal tanítónők közül többen távolabb élő rokonaiknál próbáltak menedéket keresni, így tett Holéczy Ilona tiszaföldvári és Benedek Melinda öcsödi tanítónő is, akik jobbnak látták, ha hazaköltöznek szüleikhez, és ott várják meg a harcok végét. Míg az előbbi Budapestre, az utóbbi a főváros közelében fekvő Kistarcsára távozott.76 A menekülés célpontjai általában az ország nyugati részei, Budapest és a nagyobb városok voltak.77 A pedagógusok közül valószínűleg kevesen menekültek Ausztriába vagy Németországba. A térségben mindössze néhány példát találtam arra, hogy a menekülés külföldön ért véget. Ezek az emberek a háború után azzal védekeztek, hogy szándékuk ellenére, kényszer hatására kerültek Németországba.78 Zimándi Pius István jászóvári premontrei kanonok ezt írja 1944. szeptember 15-én kelt naplóbejegyzésében: ,^4z oroszt senki sem ismeri. A valószínűség az, hogy fegyverletétel esetén a szovjet bennünket is megpróbál bolsevizálni, diktatúrát fog itt berendezni, és a neki nem tetsző elemeket elteszi láb alól. Ha saját fiaival ezt tette, mennyivel inkább egy legyőzött országgal. Az orosz mint győző lép ide, és régi mondás, hogy jaj a legyőzöttnek.” ZIMÁNDI Pius István: Egy év története naplójegyzetekben. (1944. március 19.-1945. március 17.) Bp., 2015. 136. p. MNL JNSZML XVII. 408. Kunszentmárton Jár. lg. Biz. ir. 88. Mihály Kálmán igazoló nyilatkozata, 1945. május 18. MNL JNSZML XVII. 408. Kunszentmártoni Jár. lg. Biz. ir. 125. Holéczy Ilona igazoló nyilatkozata, 1945. április 27.; MNL BML XVII. 418. Szarvasi lg. Biz. ir. 61-733. Benedek Melinda igazoló nyilatkozata, 1945. június 18. Ezt támasztja alá Márai Sándor is, aki így írt 1945 októberében: „Most megfordult a népvándorlás: a falvakból visszarohannak matyóikkal a városba, nem törődnek a bombaveszéllyel A MÁRAI Sándor: Teljes napló 1943-1944. Bp. 2006. 296. p. Külföldről többen érkeztek haza a háború után, ám ők katonai alakulataikkal kerültek Ausztriába. 208
