Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - HORVÁTH GERGŐ: A jászberényi Kunház története
herényi tanács március 28-án tárgyalta333 a Varga Imre nagykun kapitány által közvetített igényt, és arra a döntésre jutott, hogy a korábbi eladási árfolyamon a házat nem adhatja el, mert akkor az üzleten a város károsodna meg. Az eladást Jászberény a papírpénz árfolyamának stabilizálódásáig kívánta elodázni, addig is pedig évi 400 forintért hajlandó volt bérbe adni azt a „nagykun testvéreknek”. Hogy hajlandóságát még jobban megerősítse, Jászberény az épületet egy évre biztosította a Magyarbiztosi Társaságnál. Jászberény tehát nem arra hivatkozva tért ki az eladás elől, hogy a házat a csendőrség bérli és használja, hanem pusztán financiális érveket támasztott az eladás ellen. A fentiek alapján tehát minimum kérdésessé vált, hogy 1861 tavaszán voltak-e csendőrök Jászberényben, hisz az érvényes bérleti szerződés értelmében a herényi tanács fel sem ajánlhatta volna a nagykunoknak a bérlés lehetőségét. MNL JNSZML V.42.a. Jászberény város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 347/1861. MNL JNSZML V.42.a. Jászberény város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 509/1863. Zirzen Janka (1824-1904) életére vonatkozóan lásd még: Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 251-252. p. PALUGYAII. 1854. 125. p. 3.3. A Riszner Intézet 24 éve (1863-1887) Bár az előzmények tudatában erősen megkérdőjelezhető, jelen ismeretink szerint legkésőbb 1863 tavaszán-nyarán a csendőrség elhagyta a Kunházat, ám az épület túl sokáig nem maradt kihasználatlanul. Jászberény tanácsának 1863. május 30-án tartott ülésén334 Riszner József zongoratanító kettős kérelmet terjesztett a város elöljárói elé. Egyrészt kérelmezte, hogy a tanács ismerje el a város polgáraként, másrészt a város hatósági pártfogását és némi segélyezését kérte az általa elindítani szándékozott magán leánynevelő intézet számára. Indoklásképpen még hozzátette, hogy ezen intézet vezetését nem egyedül, hanem birtokostársával és leendő feleségével, Draudt Teklával közösen szeretné intézni, aki egy ilyen intézmény vezetéséhez 1858-ban a „pesti nőnevelői képezdében” már megfelelő képesítést szerzett. A beterjesztés, illetve a beterjesztés mögött álló gondolat nem volt éppen előzmények nélküli felvetés. Jászberényben már 1840-től kezdődően működött kisebb-nagyobb kihagyásokkal magán nőnevelde, amit a magyar nőnevelés úttörője, Zirzen Janka vezetett.335 Palugyay Imre 1854-ben készült leíró munkájában két magán nőneveidét említ 20-30 közötti változó létszámú tanulóval,336 ám ekkor már Zirzen Janka helyett - mivel a szabadságharcot követően távozott Jászberényből - más foglalkozott nőneveléssel. 1860-ban már egy Szél Károlyné által vezetett 103
