Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
családtagok fájdalma. Még az őszülő családfő is megroppant e súly alatt. A templomot, melyet feketébe öltöztettek, az elhunyt kettős családi címere díszítette. ” A cikkíró 60 koszorúról számolt be, mellyel a koporsót borították, de sok helybeli vitt virágcsokrot és Poroszló tűzoltó egylete, valamint képviselői is testületileg tisztelegtek az elhunyt előtt. A gyász napjaiban a gyermekek közül egyedül Paula volt házas, ő férjével, Hunkár Antallal érkezett a temetésre. Paula halála után Jenő újranősült. Második felesége egerfarmosi Brezovay II. László és Pongrácz Ilona bárónő lánya, egerfarmosi Brezovay Eszter (1866-1944) volt,42 akinek apja és testvére, Brezovay III. László is tagja volt az országos törvényhozásnak.43 Házasságukból nem született közös gyermek és Eszternek semmilyen nyilvános szerepléséről nincs tudomásunk. KOMISZÁR Dénes, 2009. 62. SZUROMI Rita, 2013. 120. Eger c. lap, 1933. december 10. Jenőt, mint a család elsőszülött fiúgyermekét természetesen gazdasági pályára szánták. Középiskoláit a fővárosban végezte, felsőfokú képesítést pedig a drezdai és a hohenheimi gazdasági akadémián szerzett. Pályakezdésének korai éveiből nem hiányozhatott a külföldi tanulmányút sem, mely ebben az időszakban szinte „kötelező” volt a módosabb családok ifjai számára. Fiatal mérnökként apja sem mulasztotta el annak idején a hosszabb külhoni tanulmányutat. A folyószabályozások következtében egyre szikesedő poroszlói táj adottságai is közrejátszhattak abban, hogy apjával ellentétben Jenő gazdálkodásának előterébe az állattartás került: a poroszlói juh, szürkemarha és lótartás ebben az időben vált országos hírűvé. 1895-ben már jegyezték magyar gulyáit, 1901-ben pedig a vármegye egyik legnagyobb juhtenyészete is az övé volt. A gabona-termeléssel szemben a gyümölcsösök telepítését szorgalmazta, és nem csupán a saját birtokain mutatott példát, hanem a helybeli gazdákat is erre ösztönözte. Hatása a helyi gazdálkodókra olyan jelentős volt, hogy 1933 decemberében bekövetkezett halála után néhány nappal közzétették: „ a poroszlói Gyümölcstermelők Köre nagyszabású gyümölcstelepítést hajt végre, melyet néhai Graefl Jenő vetett fel, a község határában 25 hold területen. ”44 A gazdálkodás mellett neki már megadatott, ami apjának nem: az országos gazdasági-politikai életben vállalt aktív szereplés lehetősége. 1889. február 12-én Heves Vármegye Gazdasági Egyesületének (HMGE) alelnöke lett és az 1908-ban megtartott tisztújító közgyűlésen ismét alelnökké választották. A gazdasági egyesületben való folyamatos és aktív részvételét jelzi, hogy idős kora ellenére 1932-ben a Heves Megyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület által rendezett kiállítás és vásár lódíjazását és fogatdíjazását is ő nyitotta meg, mint HMGE szakosztályvezetője, örökös felsőházi tag és az Országos Mezőgazdasági Egyesület lótenyésztési 55
