Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
nyakára költöztettek minket. Három különböző lakhelyet jelöltek ki, mert egy helyen nem fértünk. Anyámat Acs Ernőnél, Valériáékat Bánrévi Bálintnál,143 engem Kakas Marosa néninél helyeztek el. Szerencsére a tehenet elvihettük, így volt tej a gyerekeknek. Fát a fűtéshez a tiszádi erdőből hoztunk taligán, vagy biciklin tolva. Sokszor segítettem a trágya pakolásában Bálint gazdának, de nem esett nehezemre. Anyámat hol én, hol Valériáék kosztolták. Jártunk dolgozni, amit természetben fizettek, liszt, só, kenyér, tej és ez jó volt nekünk. Szerettem volna elhelyezkedni, de munkát nem adtak. ”144 Bánrévi Bálint bűne középparaszti vagyoni helyzete volt. Részlet Graefl Helén emlékirataiból - Bobory Zsuzsa tulajdonában. HML XXIII-226/b/46. HML V-270/a/8/436/1949. A lakhelyelhagyást úgy adminisztrálták, mintha az épületet bérbe adták volna az államnak. A kényszerlakhely rendszerint egy másik büntetendő réteg otthona, a kulákok lakása volt. A családot három különböző helyre szórták szét Poroszlón. Özv. Graefl Andorné lakhelye a Poroszló 446. számú ház, özv. Bobory Györgynéé a Poroszló 574. számú lakóház, Fáy Lászlónéé a Poroszló 569. szám alatti lakóház lett. Poroszlón ekkor még nem használtak utcaneveket, csak házszámokat. A sors fintora volt, hogy amíg a Graefleket poroszlói kulákoknak nevezett családokhoz költöztették be, addig Kétútközben szintén kitelepítettek végeztek munkát. Poroszlóra 1951-ben hetven fővárosi, osztályidegen családot költöztettek, közülük harmincán reggelente vonattal jártak ki dolgozni az egykori Graefl-birtokra.145 Hasonló sors várt a poroszlói Graefl kúriára is, bár Graefl Károly és családja ekkor már nem tartózkodtak az országban. A tornyos kastély a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz került, állagáról úgy nyilatkoztak, hogy 15 szobás, négy melléképülettel, abban 26 helyiséggel, erősen megrongált, a 1202 négyszögöles park erősen elhanyagolt. Az épület egy részében 1949-ben a rendőrség működött, másik felébe viszont helybéli szegény családokat telepítettek. A kastélynak két hasznosítási lehetősége vetődött fel. Az egyik elképzelés szerint munkásüdülőnek szerették volna használni, a másik terv viszont egy helyi internátussal egybekötött iskola kialakítására vonatkozott.146 A családból elsőként özv. Bobory Györgyné Graefl Helén került gyermekeivel Egerbe. Anyja, özv. Graefl Andorné Poroszlón hunyt el 1966-ban. Ekkor még lánya, Graefl Valéria és férje a Tisza-menti faluban éltek. Csak 1969-ben, Fáy László halála után költözött el az utolsó Graefl is arról a vidékről, melynek egykori gazdagságukat és felemelkedésüket köszönhették. Poroszló környékén emléküket a népnyelv akkor is megőrizte, mikor a Horthyakkal rokon család nevét nem volt ildomos emlegetni. Történetek maradtak fent dr. Bobory György agaráról, aki aranyfogat kapott, de a vékony embert is csak úgy nevezték e tájon, hogy „ sovány, mint a Graeflek agara. ” 90
