Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában

Telepes község a Graefl-vagyon romjain?

Az orosz megszállás időszakára a Graefl földek jelentős része és a kastély értékei, ingóságai is odalettek. Ami megmaradt a környékbeli lakosok fosztogatása után, azt állami irányítással, hivatalosan vették el.

Az 1945 utáni évekre Graefl Helén így emlékezik: „Hazatérésünk után egy ideig a romos fővárosban éltünk. Nem volt mit enni, ezért többször mentem le anyámékhoz egy kis falusi jót felhozni a családhoz. De mivel pénzért nem lehetett semmit kapni, így dohányért cseréltünk. Marhavagonokban utaztam le, volt úgy is, hogy a répa tetején tettük meg az utat. A derekamra kötve hoztam fel a vágott dohányt, de nagyon féltem, mert ha a szaga miatt észreveszik, nekem végem van. Anyáméknak meghagytak 100 hold földet, de a fele annak is rét volt. Egy idő után a gyerekekkel leköltöztem anyámékhoz, Gyurim egy ideig még a fővárosban maradt. A semmiből kellett mindent elölről kezdeni. Egy istállóért cseréltem egy hízót, így legalább már volt mit ennünk. Aztán 10 mázsa árpáért és egy borjúért kaptam egy tehenet. Mezőtárkányból vezettem haza, ekkortól már volt tejünk is. A földet kiadtuk felesbe. Gyurim 1947-ben lejött Kétútközbe, közösen gazdálkodtunk, ő remekül kaszált, én meg gyűjtöttem. Akkor még Domaházán is meghagytak 500 négyszögöl gyümölcsöst. A beszolgáltatási mennyiséget Poroszlóra kellett bevinni, nagyon rendesek voltak velem, ha látták, hogy jövök, azonnal segítségemre siettek. ”

Az átalakulás egyre érezhetőbbé vált. A Graefl Andorné megváltott ingatlanából 10-12 hold földhöz jutott volt tanyai cselédek bejelentették, hogy telepes községet kívánnak létrehozni. Az alkalmat az OFT

74.338/1947-es

rendelete teremtette meg, mely lehetőséget adott arra, hogy minden olyan 20 házhelynél nagyobb település, amely nem csatlakozik szorosan a már meglévő településekhez, önálló községgé alakuljon. 1947. szeptember 12-én tehát a földre jogosultak beterjesztették falualapítási igényüket. Kétútközben ekkorra már nemcsak a Graefl - uradalom korábbi munkásai éltek, hanem a szabad föld- és házhely reményében tömegesen települtek ki a poroszlói és a mezőtárkányi lakosok is. Habár a gazdálkodás feltételei kétségkívül adottak voltak, mi több, a tejgazdaság minél gyorsabb kialakítását a vasút közelsége miatt sürgették is, de a házhelyek hiánya miatt a budapesti Országos Földhivatal nem látta támogathatónak a kétútköziek kérelmét.139

A nemleges válasz 1948. február 18-án érkezett meg.

HML V-270/a/5/1823/1947.

Az egykori földbirtokosok a változó politikai környezetben már nem számíthattak volt munkásaik, bérlőik jóindulatára. „Anyám egy volt bérlője, Gróf Imre feljelentette Gyurimat, hogy rosszul bánt az emberekkel. Úgy vezették be a bíróságra, mint egy főbűnöst. Gróf Imre tanúi nem jelentek meg, így a pert elnapolták, később pedig ejtették. (...) Aztán a kerékgyártó fia, Dósa László is azzal zsarolt, hogy elviteti Gyurit. Sötét alak volt, pedig a szülei rendes emberek voltak. Nem volt mit tenni, 88