Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
szem elől a Budapesten tartózkodó unokahúgát, Helént. Ezért aztán az sem volt meglepő, hogy a birtokon Astro Daimler gépkocsijával gyakran megforduló országgyűlési képviselő - 23 éve tartó kapcsolatának véget vetve - 1938. december 24-én a kétútközi kastély szalonjában feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Graefl Helént. A 25 éves fiatalasszony, aki Kétútköz utolsó kisasszonya volt, immár az ország legfiatalabb kegyelmes asszonya lett. A csendes esküvőn a tanúk bori Borhy György titkos tanácsos és Okolicsányi Imre. Heves vármegye alispánja voltak. A házaspár Domaházát, Graefl Gabriella birtokát választotta lakhelyéül, amely egyébként Bobory Györgynek állandó lakcíme volt, habár ő rendszerint Budapesten élt. A domaházi földszintes épületet korábban életvitelszerűen nem használták, csupán egy házvezetőnőt alkalmaztak. A földbirtokos Gabriella - mint említettük - lányánál Ivánkán lakott, pesti tartózkodása alatt pedig egy panzióban élt.”36 A domaházi kúriát a házasságkötés után átépítették, ekkor bővítették ki 8 szobásra és 2 fürdőszobásra. Vagyis Bobory György igyekezett a kétútközi kastélyból érkezett feleségének méltó körülményeket teremteni még akkor is, ha Domaháza körülményei jóval szolidabbak voltak, mint a családi kastélyé. A házaspár életét most nem követjük tovább, mivel Graefl Helén életének ismertetésekor újra szó lesz ezekről az évekről. Graefl Helén emlékirataiból. A panzió a fővárosban volt, ahol ez időben Bobory György is élt. - Családi tulajdon. Darabos László lejegyzése. Darabos László lejegyzése. Graefl Gabriella 1939. augusztus 6-án hunyt el. „Puszta-Domaházán 88 éves korában elhunyt özv. Szenttornyay Bobory Györgyné sz. Poroszlói Graefl Gabriella. A domaházi kastély kertjében temették el a római katolikus egyház szertartása szerint, a gyászmisét a tiszafüredi római katolikus templomban mutatták be. ” Gabriella volt tehát az első és utolsó lakója a domaházi kriptának, melyet bizonnyal az új Bobory - ág temetési helyének szántak. Kiss Imre tiszaszőlősi lakos fél évszázaddal később az alábbit mesélte: „A kereszttől úgy százegynéhány méternyire Örvény irányában 1981/83 tájékán a tiszaszőlősi téesz traktorosa lánctalpasával próbálta járhatóvá tenni az utat. Eközben egy sírfedlapot szakított fel a munkagépével. A visszaúton vette észre a keletkezett üreget, illetve a gépből kiszállva látta meg a nagyméretű téglából kirakott boltozatos, megrongálódott kriptabejáratot. Az abban lévő koszorúkat, koporsót, feltűnően jó állapotúnak ítélte, a koporsó felirata és több koszorúfelirat még jól olvasható volt. A faluban arra következtettek, hogy az egykori tulajdonos Bobory György méltóságos úr anyjának síremlékét, kriptáját találta meg földnyeső kése. Tóth Anna így emlékezett a domaházi kriptára: „Az emberek tudták, hogy ott temetkeztek az urak, sőt még a párom is látta a keresztet. Akkor még a kerítésmaradványok is megvoltak. Voltak ott sírhantok is nem csak a kripta. ”38 53
