Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - CSÖNGE ATTILA: Szolnok megyei város polgármesterének jelentései (1947. április -1948. február)
miniszter jelenlétében98 , de hivatalosan 1948-ban nyitotta meg kapuit. Év végéig itt is több száz beteget gyógykezeltek. Szolnokmegyei Népszava, 1947. december 25. Átadták a szolnoki Tüdőbeteg kórházat rendeltetésének Tiszavidék, 1947. március 23. Nagyértékű adományt kapott a vármegyei közkórház MNL JNSZML XV. 16. Szolnok város rendezésével kapcsolatos iratok. Az erélyes állategészségügyi intézkedések következtében az állatállomány 1947-ben és 1948-ban is fokozatosan növekedett. A lovak száma 818-ról 1346-ra, a szarvasmarháké 1638-ról 2158-ra, a baromfiké 29152-ről 34984-re, míg a sertések száma inkább stagnálva 3662-ről 3579-re változott. Tiszavidék, 1947. március 27. Indítsunk rohamot a szeméthegyek ellen A lakosság mellett a gyógyintézetek is részesültek célzott adományokban. A legjelentősebbet a vármegyei közkórház kapta a Don Suisse segélyszervezettől 1947 tavaszán. „Az adomány gyógyszerekből, teljes laboratóriumi felszerelésből, poliklinikai műszer készletből és különböző kórházfelszerelési tárgyakból áll. [...] Tudomásunk szerint Szolnokra ilyen nagy értékű adomány még egyetlen segélyszervezettől sem érkezett. A segély értékét különösen emeli az a körülmény, hogy nagyon sok olyan vegyszert, gyógyszert tartalmaz, amelyeket Magyarországon ez idő szerint semmi pénzért nem lehet beszerezni. Hálásak vagyunk Svájcnak, hogy ily nagylelkű adománnyal segíti elő vármegyénk közegészségügyi ellátását. - tudósított címlapján a Tiszavidék. Az emberek mellett az állatok egészségére is gondot kellett fordítani, hiszen a fertőző megbetegedések a háború folyamán egyébként is megcsappant állatállományt tovább csökkentve a közellátási helyzetet is súlyosbították volna. Ennek elkerülése érdekében több ezer sertést és több száz szarvasmarhát oltottak be különböző védőoltásokkal, mely igen eredményesnek bizonyult, hiszen az oltásokat követően egyetlen állat sem hullott el sertéspestisben, vagy sertésorbáncban, sem pedig ragadós száj és körömfájásban, lépfenében, de baromfi kolera és pestis sem fordult elő. A lóállomány egészségi állapota ugyanakkor jobban megszenvedte a háborús vándorlásokat, takonykórral és tenyészbénasággal fertőződött. A huszonegyedik századból visszatekintve egy laikus olvasónak talán nehéz megérteni, de a háború utáni években a termelésben igaerőként is használt lovakat veszélyeztető betegségek helyhez kötése és irtása bizony kiemelt nemzetgazdasági érdek volt.100 A város közegészségügyi helyzetét meghatározó tényezők között akadt azonban olyan is, mely évekkel a háború után is mindennapos kellemetlenséget okozott a teljes lakosságnak. A megyeszékhely több utcáján és terein jellemzően a téli időszakban dombokká tornyosult az odahordott szemét, ami azután a melegebbre forduló időben rothadásnak indult és a fertőzések terjedésének melegágyává vált.101 A köztisztaság leromlása a patkányok tömeges elszaporodásához vezetett. A Tiszavidék korabeli beszámolója szerint: „egyes lakásokban a patkányok az ágyba fészkelték be magukat. A kereskedők raktárait, a lakóházak éléskamráit a patkányok 337
