Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - CSÖNGE ATTILA: Szolnok megyei város polgármesterének jelentései (1947. április -1948. február)
Szolnok képviselőtestülete pontosan tisztában volt helyzetükkel, ezért csatlakozva Gyula város képviselőtestületének határozatához, a kormányhoz fordultak hathatósabb támogatásért. Döntésüket így indokolták: „A családfenntartó távollétében a támogató nélkül maradt feleségnek kell a legtöbb esetben nemcsak maga, hanem kiskorú gyermekei fenntartásáról, ruházatáról, a fűtésről gondoskodnia, az elaggot szülők pedig igen gyakran egymagában az állam által folyósított hadisegélyre vannak utalva. Nem kevésbé mostoha a háború legtöbbször ártatlan áldozatainak száma, a hadirokkantoknak sorsa, akik csökkent munkaképességük mellett kénytelenek a mindennapit megszerezni, mert a hadigondozási járulék ebből a szempontból alig jön tekintetbe. A hadisegélyek és hadigondozási járulékok összege rendkívül alacsony, nem a megélhetésre, de legtöbbször még a legközvetlenebbül szükséges háziszerek /szappan, só, gyufa/ beszerzésére, vagy az élelmiszerjegyek kiváltására sem elegendő. ”87 87 MNL JNSZML V. 400. Szolnok város közgyűlési jegyzőkönyve 1947-1949. 1062/1947 88 MNL JNSZML XV. 16. Szolnok város rendezésével kapcsolatos iratok 89 MNL JNSZML V. 400. Szolnok város közgyűlési jegyzőkönyve 1947-1949. 4188/1947 Bár a hadisegélyben részesülők száma a választások idején hazaengedett hadifoglyoknak köszönhetően 1948-ra jelentősen csökkent (1947-ben 543-an, 1948- ban már csak 146-an részesültek hadisegélyben, a hadigondozottak száma pedig 633- ról 203-ra csökkent egy év alatt)88 , ugyanakkor a Szeretetházban és a Magyar Norma szerinti küldő gondozásban részesülők száma együttesen ezeregyszázról ezernégyszázra növekedett. A városi lakosság szociális megoszlását, a segítségre szorulók valódi tömegét jobban mutatják a közellátási hivatal adatai: 1947-ben 30236 ellátatlant és mindössze 6659 önellátót tartottak nyilván Szolnokon, 1948-ban 28796 ellátatlant és 7415 önellátót. 1947 márciusában a város képviselőtestülete a városi tanáccsal szembemenve döntött arról, hogy „a város háztartási alapjában lévő és a pénzintézeteknél elhelyezett, de még költségvetési célra fel nem használt pénzekből a város kenyérellátásának biztosítása céljából 120000forintot igénybe vesz. ”89 Határozatukat azonnali végrehajtási záradékkal látták el, hogy a város dolgozói egyetlen napra se maradjanak kenyér nélkül és az elégedetlenség ne fordulhasson spontán a kommunista városi és megyei vezetéssel szembe. Az ellátási zavarok enyhítését célozta volna Szolnok ipari várossá minősítése, hogy így a Budapest felé irányuló élelmiszer diszpozíciók alól mentesülhessen, illetve több élelmiszer kiutalást kaphasson a Közellátásügyi Minisztériumtól. Különösen nagy hiány mutatkozott zsiradékban, melynek pótlására a 83%-ban ipari, kereskedelmi és közalkalmazotti foglalkozású lakosságnak semmilyen módja nem volt, hiszen az elenyésző számú mezőgazdasági réteg érdemben nem tudott javítani a város élelmezési helyzetén. 1947-ben ráadásul ismét súlyos szárazság rontotta a termésátlagokat, így 1947 szeptemberében a város étolaj ellátásában heteken át zavarok mutatkoztak. A város vezetői drámai hangú levélben kértek segítséget: 334
