Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR: „Ártatlanul szenvedve eszik a rabság keserű kenyerét ismeretlen helyen. ” Jász-Nagykun-Szolnok megyei civilek, katonák, politikai foglyok elhurcolása a Szovjetunió lágereibe
MNL OL KÜM XlX-J-l-q 146.472/1945. Magyar Külügyminisztérium, Budapest. Alulírott özv. Precs Vilmosné a következő kérelemmel fordulok a Külügyminisztériumhoz. Lányomat, Precs Erzsébetet, férjezett Aram Takvoriamnét, akit a művészvilágban Dolly Hopkins néven ismernek, 1944. december 25-én Pilisvörösváron egy magánautóban az orosz katonai hatóságok elfogták és letartóztatták. A vád ellene az volt, mint azt később megtudtam, hogy a németeknek kémkedett. Ezzel a váddal szemben a következőket adom elő: Lányom zsidó származású és művészi pályáján a fasiszta törvények akadályozták az érvényesülését. Hosszú éveken keresztül kénytelen volt külföldön tartózkodni, mert a magyar hatóságok állandó zaklatásának volt kitéve baloldali politikai felfogása miatt, amit állandó szervezkedéseivel is bebizonyított. A németek magyarországi bejövetele után illegális nexusai révén összeköttetésbe került a magyar Ellenállási Mozgalommal és annak rendelkezésére bocsátotta életét. Ténykedése abból állott, hogy társaságban összejött német tisztekkel és igyekezett a rendelkezéseket, amelyeket annak idején részben a németek, részben a németek sugalmazására a magyar hatóságok hoztak, idejében megtudni és azt azonnal közölni az Ellenállási Mozgalommal, hogy idejében intézkedni tudjanak a politikai és egyéb üldözöttek sorsával kapcsolatban. Ezt a ténykedését egész 1944 Karácsonyig folytatta. Karácsonykor egy szóbeli parancs alapján egy Pesthez közeli községbe igyekezett autón, mikor a Budapestet körülzáró Vörös Hadsereg katonái elfogták. Azóta konkrét hírt róla nem kaptam, csak 1945. október havában, mikor tudomásomra jutott, hogy lányom Szibériába van száműzve. Nem az anya aggódása szólal meg bennem, arai természetes is lenne, hanem az igazságot akaró magyar asszony, aki szent hittel meg van győződve arról, hogy lánya ártatlan és csak a véletlen helyzet az, ami ezt a szomorú helyzetet létrehozta. Lányom soha nem volt a fasiszta rendszer kiszolgálója, hiszen édesapját is a fasiszták végezték ki, ő maga viszont, az ide mellékelt nyilatkozat tanúsága szerint is megállapítható, hogy a fasiszták elleni harc aktív részese volt. Megjegyezni kívánom, hogy leányom betegsége miatt olyan idegállapotba került, hogy a normális gondolkozás helyett igen sok esetben, ha fizikai, vagy lelki kényszer hatása áll fenn, nem beszámítható. Ezzel magyarázható az, ha vallomásában, amelyet az orosz hatóságoknál tett, a való cselekedeteivel ellenkező vallomást tett volna. Kérem tehát a Külügyminisztériumot, hogy lányom ügyében járjanak el az orosz hatóságoknál és a tényleges és bizonyítható adatok alapján perújításra adjanak engedélyt és erről engem értesíteni szíveskedjenek. 305
