Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR: „Ártatlanul szenvedve eszik a rabság keserű kenyerét ismeretlen helyen. ” Jász-Nagykun-Szolnok megyei civilek, katonák, politikai foglyok elhurcolása a Szovjetunió lágereibe
összegyűjtve, ismeretlen helyre elvitték. Hozzátartozóinkról azóta semmit sem tudunk, mert őket, mint foglyokat, vagy internáltakat kezelik, úgy, hogy még csak levelet sem küldhetnek, hogy legalább hogy és hollétükről tudomást szerezhetnénk, s így életben létüket tudva, legalább a lelki vigaszunk meglenne. Valamennyiünk hozzátartozója dolgozó munkásember volt, aki az új demokratikus rendszerben feltétlenül a rendszer szorgalmas, építő résztvevője volna, ha foglalkozásában a munkáját folytathatná. Közöttük egy sem volt olyan, aki magatartására, vagy gondolkodás módjára nézve kifogás alá esne és így okot szolgáltatna arra, hogy továbbra is fogságban tartassák. Mi a tapasztalataink alapján meg vagyunk győződve arról, hogy a győztes jó indulattal kezeli a magyar ügyeket és bízunk abban, hogy bennünket kereső és támasz nélkül maradt magyar anyákat és feleségeket is nem hagynának vigasz nélkül akkor, ha panaszunkat közvetlenül ő eléjük terjeszthetnénk. Tudjuk azonban azt is, hogy az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány és így a Honvédelmi Minisztérium is fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy az így önhibájukon kívül kényszerhelyzetbe került magyar férfiakat otthonuknak és családjuknak mielőbb visszaadja. Ezért ebben a tudatban és abban a reményben, hogy kérésünk, amely egyben a hasonló sorsban levő minden magyar feleség és anya kérelme is, meghallgatásra talál; a legteljesebb bizalommal fordulunk a Miniszter Úrhoz s kérjük, hogy hozzátartozóink mielőbbi hazajutása érdekében az illetékes orosz katonai és polgári szervekkel érintkezésbe lépve, tegye lehetővé szeretteink mielőbbi hazatérését. Egyben kérjük, hogy addig is, amíg hozzátartozóink hazatérése lehetővé válik, tétessek lehetővé az, hogy velük levélben az érintkezést felvehessük. Bízunk benne, hogy ezen igazságos és méltányos kérésünk meghallgatásra és mielőbb teljesítésre talál, vagyunk tisztelettel Kenderes, 1945. év május hó 1-én. MNL OL KÜM XIX-J-1-q 136.491/1945. Miniszter Úr! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz, úgy magam, mint asszonytársaim nevében, kiknek nevét a kérvényemben felsorolom, hogy férjeinket, kik Kenderes-i lakosok, a hadifogságból kiszabadítani kegyeskedjék. A felszabadító orosz csapatok Kenderest 1944. október 9-én foglalták el. A felszabadítás után a község tolmácsa dobszó által kihirdettette, hogy akik 1941. óta katonai szolgálatot teljesítettek, jelentkezzenek a községházán. A felhívásra több mint 120 ember jelentkezett. Ezek az emberek mind civilek voltak és már több hónapja nem teljesítettek katonai szolgálatot A tolmács rosszindulatán és hanyagságán múlt az, hogy ezeket a szerencsétlen embereket kivitték Oroszországba. Volt egy pár ember, aki nem jelentkezett, ezekre név szerint küldték az oroszokat. Viszont akik a tolmácsnak jó barátai voltak, azokat kimentette és ma is odahaza vannak. 274
