Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után
A harmadik kisvasúti vonalat Martfűn tervezték a téglagyári vonal felhasználásával akartak kiépíteni az állomás és az állami gazdaság között egy 600 m hosszú sínpárt. A negyedik a Pusztabánréve MÁV állomás - Mesterszállás Állami Gazdaság közti 15,4 km hosszú keskeny nyomtávú vasútvonal. Ez az állami gazdaság és a Törő Pál termelőszövetkezet teherszállítását kívánta megoldani. A kisvasút a Pusztabánréve MÁV állomásról indult el és észak-nyugati irányba haladt. Ezután egyik vonal ága tovább vezetett északi irányba a Törő Pál termelőszövetkezet központjába majd nyugat felé fordult. A vonal másik ága az állami gazdaság központjába vezetett. A síneket vasbeton aljakra javasolták lefektetni, és vegyes vontatást (motormozdony, de szükség esetén lóvontatás) terveztek. így az üzem lebonyolításához 2 mozdony, 50 vontatott jármű, a személyzethez 1 üzemvezető, 2 motorvezető, 4 pályafenntartási munkást javasoltak. A vontatáshoz a C-50 típusú motormozdonyt tartották megfelelőnek. December 29-én az UVATERV-nél megtárgyalták az elkészült tervezetet, mint a Tiszaföldvári terület közlekedésfejlesztési tanulmányát. A megbeszélésen felmerült, hogy a két háború között ezen a részen számtalan gazdasági vasút működött. A megyében ezen a részen jelentős mennyiségű cukorrépát termeltek a nagybirtokosok. Kengyelen például hat kisvasút végezte a termények elszállítását, gazdasági vasút működött Tiszaföldváron és Törökszentmiklóson. Ezek a vasutak a második világháború után megszűntek, a síneket pedig felszedték. A kisvasúthálózatot jónak ítélték meg, volt azonban egy irreális része, amellyel kapcsolatban máris kételyek merültek fel. Ez volt a tervezett Szolnok- Tiszaföldvár kisvasút, amely gazdaságossági és közlekedéspolitikai szempontból nem mutatkozott kivitelezhetőnek. A vonal a Szolnoki Cukorgyártól indult volna el és itt csatlakozott az ugyancsak tervbe vett Kecskemét-Szolnok keskeny nyomtávú vasúthálózathoz. Csakhogy a sínek átvezetéséhez a Tisza bal partjára újabb híd felépítése vált szükségessé. Ismét felmerült tehát egy újabb Tisza-híd megépítése Szolnoknál. A terv egyébként már 1949-ben előkerült azzal kapcsolatban, hogy a 4. számú főút nyomvonalát akarták korrigálni, a városon kívül vezetve északról vagy délről. A déli vonalvezetésnél ekkor tervbe vették egy újabb híd építését kb. a cukorgyár környékén. A megbeszélésen a jelenlévők is elismerték, hogy Szolnokon szükség lenne egy újabb hídra, amely átíveli a „szőke folyót” de a megfelelő pénz fedezet hiányában nem tartották megvalósíthatónak. A Szolnok-Tiszaföldvár kisvasút kiépítése 38 millió Ft-t emésztett volna fel, teljesen feleslegesen. Ugyanis párhuzamos lett volna a Szolnok-Kunszentmárton MÁV vonallal. Nyomvonala az első elképzelések szerint Szolnok Cukorgyár-Tisza-híd-Szandaszőlős-Rákóczifalva- Rákócziújfalu-Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza között vezetett.15 MÁV Archivum KV 10012. Kisvasutak fejlesztési koncepciója. Tiszaföldvár kisvasúti hálózat. 1955. 194
