Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész
gyárképet meghatározó épületek és berendezések. A Szolnoki Cukorgyár emléke ma már csak néhány lokálpatrióta, illetve régi cukorgyári dolgozó elbeszéléseiben él tovább. Összegzés Megyénkben a mészáros- és hentesipar sokáig kisipari jellegű volt. A települések egy-két mészárszékkel rendelkeztek. A sajátos jogállású jászkunoknál a mészárszékek a kocsmákhoz hasonlóan beneficiumnak számítottak, jövedelmük a települési önkormányzat működtetésére szolgált. A megyében dolgozó hentesek döntő többsége saját munkájára támaszkodott, vagy esetleg 1-2 alkalmazottat foglalkoztatott apró műhelyében. A nagyobb üzemek, gyárjellegű egységek nem jellemzőek a megyére. A közvágóhidak a 19. század végén jelentek meg a megye településein, nagyobb volumenű feldolgozó kapacitás, mint a fővárosban, vagy néhány szomszédos megyében nem alakult ki. 1948-50 között a húsfeldolgozók többségét államosították. A nagyobb üzemekből minisztériumi, a kisebbekből tanácsi irányítású vállalatokat hoztak létre. Az ötvenes években, a megyében is megszervezték a Szolnok megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatot. Az 1970-es években, a húsiparban is csökkent az állam befolyása. Eddig a felvásárlás és a feldolgozás a tröszti keretekben működő állami vállalatok joga volt. A hetvenes évek elejétől a szövetkezetek is folytathattak húsfeldolgozó tevékenységet. Egymást követve jöttek létre az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek feldolgozó üzemei. Az 1980-as évek közepén még sor került Szolnokon a húsfeldolgozó nagyarányú beruházására, de a 90-es évek elején történt társadalmi és gazdasági változások a megyében is a húsipar átalakításához vezettek. A baromfifeldolgozó ipar ugyancsak jelentős volt megyénkben. A Törökszentmiklóson létesített üzem gyökerei az 1930-as évekre nyúltak vissza. Az 1948 után létrehozott Baromfifeldolgozó Nemzeti Vállalat (népszerű nevén a BARNEVÁLL) országosan is jelentős tényezővé vált. Termékei közül az egyik legismertebb a libamáj volt, amely nagyrészt exportálásra került. A Zagyvarékasi Baromfifeldolgozó a helyi Béke Termelőszövetkezet melléküzemágaként kezdte meg termelését. A Szolnoki Cukorgyár a megye nagy múltú üzemei közé tartozott. A gyár történetét még az 1980-as években megírták43 tanulmányunkban ezért a gyár levéltárunkba bekerült iratai közül a jelentősebbek felhasználásával készült üzem történeti forrásokat közöljük. SOÓS László: A Szolnoki Cukorgyár története. Bp., 1981. (Üzemtörténeti füzetek 10.) 95
