Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész

eltávozott a répaléből, amely így világossárga színűvé vált. Az iszapot a létől iszappréssel választották el. Az innen kikerülő lé szűrés után 10-13 % cukrot tartalmazott, ez volt a híglé. A híglé sűrítése a bepárló készülékeken történt, amelyekből a 42-50%-os cukortartalmú ún. vastaglé került ki. A cukor kristályosítását vácuum-készülékkel végezték. A vastaglét sűrűre főzték, s ez került a centrifugába, ahol a szirupot leválasztva nyerték a nyerscukrot. A nyerscukor sárga színű, kissé kellemetlen szagú, fogyasztásra még alkalmatlan, ezért finomítani kell. A finomítás során többször feloldották, szűrték, fehérítették és eltávolították belőle az 5-10 %-nyi idegen anyagot. A melléktermékként nyert melasz 40-50 % cukrot tartalmazott, amit állati takarmányként hasznosítottak.

Az első répafeldolgozási idény 1920. szeptember 20-án kezdődött és 82 nap folyamatos üzemelés után, december 12-én fejeződött be. Az ezt követő években azonban akadozott a répaszállítás és gondot okozott a nyersanyagok hiánya is. így csökkent az előállított cukor mennyisége is. A háborút követően fokozódott a cukorrépa-termelési kedv a nagybirtokosok körében, akik a feldolgozott répának 66,3 %-át adták. A gyár bérfeldolgozást is vállalt, az 1920- as, -30-as években a répafeldolgozás több mint negyedét bérfeldolgozás tette ki.

A cukorgyártás melléktermékeként jelentkező répaszelet 80-84%-át szárított szeletté dolgozták fel, aminek egy részét a birtokosok kapták meg. A nedves szeletet az állatok etetésére használták fel. A melasz legnagyobb részét a szeszgyárak vásárolták meg, de az élesztőgyárak és a répatermelők is részesedtek belőle. A II. világháború évei alatt a répafeldolgozás mértékét a mezőgazdaság teljesítőképessége határozta meg. A kormány előírta a cukortartalékolási kötelezettséget, sőt a belföldi fogyasztás visszaszorítása után az exportálást is. A Szolnoki Cukorgyárra 205 vagon exportkötelezettség jutott, amit csak tartalékainak mozgósításával tudott teljesíteni.

Az 1944. szeptember 2-i bombázás során a cukorgyár iparvágánya megrongálódott, s a termékek vasúti szállításának lehetősége megszűnt. 1945-ben azonban a helyreállítási munkákat gyorsított ütemben végezték, így hamarosan folytatódhatott a termelés. Az 1946/47-es üzemévben 427.000 q répát dolgoztak fel, amelyből 60.000 q kristály- és 665 q nyerscukrot állítottak elő, sőt egyes napokon 21.000 q répát dolgoztak fel.

A szolnoki gyár 1947-ben állami irányítás alá került. 1948 tavaszán a Szolnoki Cukorgyár, mint részvénytársaság megszűnt és állami vállalattá alakult át. A magyar cukoripar gyárai az államosítás után az Élelmiszeripari Minisztérium Cukoripari Igazgatóságának felügyelete alá kerültek. 1964-ben Magyar Cukoripar néven összevonták a 11 cukorgyárat. 1971-1980-ig működött a Cukoripari Vállalatok Trösztje. Miután ezt megszüntették, a gyárak önállóvá váltak. 1981-ben 11 cukorgyár és a Szolnoki Cukortermelési Kutató Intézet megalapították a Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalatot. A cukorgyárak tevékenységének összehangolására a tröszt jogutódjának tekintett Cukoripari Irodát hozták létre. Az iroda felügyelete alá tartozott a Szolnoki Cukorgyár is.

92