Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész
harmadikat Tresser Mihály 300 vft-ért, 4 mázsa húsért és 3 mázsa faggyúért.10 1819-ben Kreutz Mihály és Tresser Mihály bérelték a mészárszékeket, bár rengeteg gondot okoztak a városnak. Először is arra panaszkodtak, hogy nincs elég jószág, amit levághatnak. Újabb területet követeltek a várostól a vágómarhák legeltetésére. Ráadásul a szarvasmarhákat őrző pásztor béréhez is kértek 100 vft- ot. A tanács megelégelte működésüket, így a mészárszék saját kezelésbe vételét határozta el.11 Az 1820-as évek elején azután a város saját hatáskörébe is vonta őket. Február 19-én a tanács úgy döntött, hogy ezentúl nem fogja bérbe adni a mészárszékeket, hanem saját maga kezelésében hagyja meg. Az árendások amúgy is sok felesleges kívánságot adnak elő, ráadásul nem nagyon jelentkeznek bérlők. Székbírónak (az ő feladata volt a húsellátásról, a pontos kimérésről és az elszámolásról gondoskodni) továbbra is Farkas János tanácsost választották, székállónak az egyik mészárszékbe Mátyus Józsefet, a másik székbe Tresser Andrást jelölték ki. Vágólegényeknek Tresser Jánost és Geiszt Jánost fogadták meg. A székbíró fizetsége a következő volt: „[...] 45 vft, 30 véka búza, egy kék posztó rekli, egy posztó nadrág, 2 pár bornyú bőr csizma, egy bundának való bárány bőr, 1 kalap, 1 mázsa hús, 25 font fagyú, a marhák lába és bélé, [.A székállók fejenként 150 vft-ot kaptak és minden mázsa hús után 3 font jutalékot. A vágólegényeknek fejenként 125 vft-ot, 2 pár csizmát, bárány bőrt és 4 köböl búzát juttattak.12 1824-ben már hasznot hozott a városnak a mészárszék, a tiszta haszon 4.600 vft-ot tett ki.13 1829-ben annyi jövedelmet hozott a városnak a mészárszék, hogy a számadást készítő Nagy István perceptort és a neki segédkező jegyzőket pénzjutalomban is részesítették. A mészárszék ügyeit az ún. „székálló” intézte. A város egyik mészárszékét 2 székálló felügyelte, az Új Tizedben pedig egy székálló. Vágólegényeknek két mészárost alkalmaztak.14 A mészárszék tevékenysége által befolyt összegből ekkor már a város mellett lévő puszták pénztárait is segítették. A Szandai cassa megsegítésére 4.000 Ft-ot, a Felső Varsányi és Bálái puszták cassájának segítségére 2.400 Ft-ot szavaztak meg.15 1831-ben azután a következő megállapítást írták a jegyzőkönyvbe: „ [...] mind e legközelebb le folyt mind pedig az előbbeni esztendők alatt tett számadásokbúl világos lévén az, hogy méglen a Mészárszékek a régi tapasztalás szerint árendába ki voltak adva, a városnak igen kevés vagy ollykor semmi hasznot sem adtak miólta pedig a város által manipuláltattak, mind a marhatenyésztésbe mind kész pénzbe szép hasznok MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1817. márc. 8. 50. p. No. 85. MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1819. 235. p. No. 104. MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1820. 307. p. No. 46. MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1824. márc. 13. 150. p. No. 58. MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1829. 142. p. No. 108. MNL JNSZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1831. 152. p. No. 120 76
