Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Farkas Kristóf Vince: A redemptio centenáriuma - Egy különleges ünnep 1845-ben
beszédet.20 Ezt követően az egyik legtehetősebb jászberényi család gyermeke, Taczman Tinka kisleány köszöntötte a jász leányok nevében a nádort és átadott egy fehér koszorút. A köszöntések után a nádor a részére kijelölt lakhelyre ment, ami feltehetően a főkapitányi szoba volt. A termet nappal a jász és kun ifjak őrizték kettesével. A szállás elfoglalása után a nádor átment a szomszédos nagyterembe, ahol a kissé kései ebéd kezdődött el. Itt a meghívott főméltóságok mellett a három kerületi kapitány, illetve a főkapitány és az alkapitány vett részt. Az ebéd után került sor a nádor előtti tisztelgő látogatásokra. Elsőként a jászkun főkapitány mutatta be a Kerületek tiszti karát, majd Stipula József jászberényi apát plébános mutatta be a jászsági plébánosokat és iskola igazgatókat. Végül a szomszédos vármegyék, káptalanok és a református egyház küldöttei jelentek meg. A tisztelgések után József nádor gróf Zichy Albert kamarással feltehetően főtéri sétára indult. Az összegyűlt nép pedig hangos kiáltásokkal éltette a nádort. Ugyanekkor István főherceg is sétára indult a jászkapitánnyal, sőt a közterületeken túl „némelly magánosok jobb ízlésű kertjeit” is meglátogatta.21 Az ünnepség az esti órákban is szokatlanul díszes volt, hiszen a főtér, a dísztárgyak, a plébánia, a mellette lévő szobrok és a kerítés is lámpákkal lett megvilágítva. A régi városháza kerítése, sőt a József kertbe vezető út is „különbféle színű és alakú” lámpákkal volt ékesítve. A lámpások egészen a ferences templom teréig vezettek. A legdíszesebb kivilágítás a főtéren a városháza épületénél volt. Itt a felső emeleten, feltehetően a kiugró rizalit középső ablakánál volt kihelyezve és megvilágítva Mária Terézia arcképe. Kifüggesztették továbbá a Habsburg-ház címerét, Magyarország címerét és a Jász Kerület címerét is. Itt kerültek kihelyezésre a jász települések címerei, alattuk a rövid versekkel. Örömünnep. 1845 . 23. p. A beszámoló kiemeli, hogy Pap Sándor egyszerű, tanulatlan, idős ember volt. Örömünnep. 1845. 27. p. 56
