Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
szeptember 1-jére 138.781 frt. költséggel felépíti a fogadót. A városi tanács hosszas vita után 65 igen és 19 nem szavazattal Pitta Lipót ajánlatát fogadta el, de kikötötték, hogy a fogadó már augusztusban legyen kész.66 Úgy tűnt tehát, hogy a fogadó építése megkezdődhet, de a helyzet mégsem volt ennyire egyszerű. A vármegye építési engedélye még nem érkezett meg, de ennél jóval nagyobb gondot jelentett Czigány János helyettes-polgármester, aki mindent megtett a fogadó felépítésének megakadályozásáért. A városi tanács döntését megfellebbezte a minisztériumnál, így még erre a döntésre is várni kellett. A fogadót építtető bizottság azonban az akadályok ellenére is folytatta a munkáját, így a június 27-én tartott gyűlésen már megállapították, hogy az épület küszöbmagassága a gimnáziumi járda felett 18 cm-nyire legyen. Az is kiderült, hogy az épületet 5 méterrel nagyobbra tervezték, mint a rendelkezésre álló terület, ezért egy szobát el kell majd hagyni az épületből.67 Közben serényen hozzákezdtek a földmunkálatokhoz is, ami szintén némi gondot okozott, hiszen „Az ásatásoknál lépten-nyomon vermekre akadnak, egy ezek közül tele is volt búzával, mely azonban a hosszú évtizedek alatt, míg a veremben volt, egészen összeégett. Csakis a konkoly maradt meg közte oly épen, mintha a múlt évben vermelték volna le. ”®* A bizottság az építés ellenőrzését a Steindl Imre műegyetemi tanár által ajánlott Trozonyi Géza műépítészre bízta, aki 2.500 forintért, és útiköltségért vállalta a munkát. Eredetileg úgy tervezték, hogy októberre tető alá kerül az épület, de szeptemberig még hozzá sem fogtak. Közben megérkezett a belügyminiszter leirata, amelyben elutasította Czigány János fellebbezését, és engedélyezte az építkezést. Czigány János nem nyugodott bele a döntésbe, ezt követően az építési engedélyt fellebbezte meg. Ennek ellenére 1893. szeptember 11-én mégis hozzákezdtek a fogadó építéséhez. Alig készült el néhány öl alapzat, a tégla rosszasága miatt a munkát abbahagyták. Az alapzathoz 360 ezer téglára volt szükség, amelynek 1/3-a használhatatlannak bizonyult. A munkások másfél napig szortírozták a téglákat. A problémát az adta, hogy a vállalkozó olasz munkásokat hozott a tégla készítésére, akik rosszul égették ki, s emiatt mintegy 300 ezer tégla bizonyult építésre alkalmatlannak. A vállalkozó a hiányzó téglákat a helyi téglaégetőbői vásárolta meg, de Trozonyi Géza műépítész azt is megkifogásolta, így a munka majdnem végleg abbamaradt. Végül Koncsek István polgármester szakértők véleményére támaszkodva engedélyezte a helyi tégla használatát. Az is kiderült, hogy a pincehelyiség nagyon kicsi, és a lejáró ajtója csak 83 cm széles, így egy hl-es hordónál nagyobbat nem lehet majd leereszteni, ezért másik lejárót JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 13. sz. március 30. 2. p. JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 26. sz. június 29. 4. p. JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 29. sz. 3. p. 68 41
