Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
Jól látható rajta a nagytemplom, az utcát kettéválasztó régi városháza épülete, és a főutca két oldalát szegélyező polgárházak rajza. A városháza rossz elhelyezkedésével két részre, „kis és nagy piac”-гг. osztotta a hosszú utcát. A városi tanács a haladás előmozdítása végett 1837. július 19-i ülésén elhatározta egy új, nagyobb városháza építését, amelyhez hamarosan a Jászkun Kerület engedélye is megérkezett. 1838. szeptember 8-án Szluha Imre nádori főkapitány jelenlétében elhelyezték az építendő új városháza alapkövét, de nem a régi épület helyén, hanem a Főutca másik oldalán álló, megvásárolt magánházak helyén. A klasszicista stílusú, emeletes, új városháza 1839-re készült el. A megüresedett régi városháza épületéről a városi tanács tagjai úgy vélekedtek, hogy „Kávé és Táncz Házaknak” lehetne használni. A két piacot kettészakító, öreg épület 1840-ben még mindig állt, de nem kávé- és táncháznak használták, mint ahogyan tervezték, hanem búzát és zabot raktároztak benne. Közben a nádori főkapitány egyre sürgette a főtéren éktelenkedő, dísztelen épület lebontását.47 1842 nyarán „Az Város Ótska Házának elpusztítása felsőbbileg meglévén hagyva. Bontott köveiből épült fel 1842-ben a városháza klasszicista stílusú, dór oszlopos, boltíves lóistállója, amely épületben 1931-től a Jász Múzeum működik. A lebontott régi városháza mögötti téren létesült a később legendássá vált Kőpince nevű kocsma. Építésének idejét és körülményeit nem ismerjük, de az is feltételezhető, hogy a régi városháza áristomát vagy lóistállóját alakították át kocsmának. 1845-ben a Kőpince már a város javadalmai közé tartozott, amelyet árendába kiadtak, és bérlője minden évben meghatározott összeget fizetett a város kasszájába. 1845-ben a Kőpince bérlője Kirknopf János volt,49 1863-ban Beck Antal,50 1884-ben pedig Wertheimer Lajos bérelte évi 1.500 forintért.51 A Kőpince a város férfi lakóinak kedvelt törzshelye volt, mert a vasárnap délelőtti mise után rendszeresen ott folytatták a napot, sokszor még a vecsernye is ott érte őket. Erre utal egy 18. század közepéről származó verekedési per anyaga is. Jászberényben 1848. június 4-én kilenc juhász a vasárnap délelőtti nagymise után egyenesen a Kőpince nevű vendéglőbe ment, ahol délutánig ittak, s kilenc hangász mulattatta őket. Délután betértek a Kőpincébe a nagykun mozgó őrsereg tagjai, maguk is mulatni akarván, a muzsikusokat a jászoktól elszólították. KOMÁROMY J. 1939. 10-16. p. MNL JNSZML Prothocollum Actorum Politicorum, Jászberény 1842. 405. p. MNL JNSZML József nádor Ált. iratok, Districtualia N. 24. 168. cs. 1846. 683., BATHÓ Edit: A szőlő termesztése a Jászságban. Jászsági Füzetek 51. Jászberény, 2014. 25-26. p. BLÉNESSY J. é.n. 208. p. BLÉNESSY J. 1940. 70-71. p. 34
