Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
oly ritka a táborban, hogy a többiek mind irigykedve nézik. Már 6-kor vacsorázunk, utána rendszerint lórumparti van ‘/29-ig, akkor lefekszünk, illetve tulajdonképpen akkor kezdődik az igazi mulatság. Egy pár fiatal tüzértiszt (most 7en fekszünk együtt a ,,ház”ban) önkéntes koromra emlékeztető trükkökkel ugratják egymást. A hangos nevetés, vihogás csak jó sokára múlik, hogy reggel újra friss erővel kezdődhessék. XI. 2. Reggel V2 6-kor keltem, hogy a kapitánnyal már régen tervbe vett kirándulásunkat Zvornikba nyélbe üssük. 6-kor lóra ültünk és Pólómig lovagoltunk. V2 8-kor értünk oda. Kellemes szép őszi reggel volt. Onnan a meredek hegyi úton mentünk le gyalog, s fél óra alatt értünk a Drina országúthoz, ahol már várt a tüzér trainnél rendelt országos jármű. A Drinán épített cölöphídon át a Lipnik borohoz kocsiztunk, s azt rekkenő hőségben másztuk meg, hogy a dandárparancsnokságnál egy pár hivatalos dolgot elintézve bejelentsük egynapi kirándulásunkat. A tábornokunknak gratuláltunk Lipót rendjéhez, roppant szívesen nagy hallóval fogadott, s alaposan megtízóraiztatott, amiből a friss csapolású sör sem hiányzott. Előbb megvizsgáltam lent a drótsövénynél szolgálatban levő rajomat, majd lejövet a hegy lábánál újra kocsiba ültünk, s egy órakor a tüzértrainnál Han Zelinjében pihenőt tartva tovább indultunk. Az egész út végig a Drina bal partján tele trainekkel, kocsikkal, málhás állatokkal, minden egyes kocsis vagy málhásállat vezető külön tanulmányozásra érdemes typus. Roppant érdekes, változatos út volt. Kocsisunk egy magyar honvéd baka majd berekedt a sok „levő” ordítástól, amellyel balra terelte az előttünk lépésben haladó tár szekereket. Dinjaca után tájképileg gyönyörű vidékre értünk, olyan úton menve, amely gyakran emlékeztetett a Vaskapu traján (sic! - SL) útjára.87 Majd messziről feltűnt Zvornik régi török várromja a magas hegy tetején, alatta a festőién festő piszkos kis török fészek. Délután négykor értünk oda s legelőször is szobát kerestünk, ahol az éjjelt tölthessük. Az egyetlen szállodájában már nem kaptunk helyet, s már-már hajléktalanok voltunk, amikkor a magunkkal hozott tüzérkáplár ragyogó arccal újságolta, hogy talált számunkra két ágyat a kórház tiszti szobájában. Elmentünk hát a Marodenhausba,88 ahol a főorvos felvezetett szobánkba. Aránylag elég tiszta volt, leraktuk köpenyeinket és sétára mentünk a városba. Nagyot csalódtunk, semmivel sem különb, mint Vlasenica vagy Srebrenica, talán valamivel nagyobb. Egy pár nagyon érdekes öreg törököt láttam, ez minden, ami érdekelt. Este a Hotel zur Stadt Wienben89 vacsoráltunk elég rosszul, s korán hazamentünk a „kórház”-ba. Szobánkban még egy kapitány, meg egy önkéntes feküdt, mint a beszélgetés során megtudtuk mindkettő vérhas reconvalescens.90 Mesélték, hogy ugyanebben a szobában tegnapelőtt egy Még Traianus római császár által építtetett út a Duna partján 88 Gyengélkedőház 89 Szálloda Bécs városához 90 Vérhasból lábadozó 270
