Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója

élveztem az évszázados ősfenyvest 35-40 méter magas fáival, amelyen keresztülmentünk. Délben Mekaljenél pihentünk; a mai nap megerősítettek bennünket egy szakasz lovasított dalmát vadásszal. Este Han-Pjesakban táboroztunk, megint sokat szenvedtünk éjjel a nedves hidegtől. Sátorunkban felállíttattam a sebesültvivő hordágyakat, s így ezentúl nem a földön, hanem ezekben alhatunk.22

VIII. 23. Reggel 8-kor borús hideg időben, szakadó esőben indultunk tovább, oly sűrű ködben, hogy 10 lépésnyire sem láttunk. A sár rettenetes volt és az összes gummikabátok (sic!) átáztak. Felhőben jártunk, amelyből bár állandóan lefelé mentünk, csak Vlasenica előtt kerültünk ki. Han Pjesakban láttam a szerb pap házát, mely az első igazán háborús kép volt. Minden összezúzva, ablakok, szekrények betörve, ágynemű a földön, edények, könyvek, fehérnemű egymás hegyén-hátán, közte egy összetört gyerekkocsi. A papot előző nap vitték 15-öd magával összekötözve Tuzlára. Kiderült róla, hogy összeköttetésben van a vidék komitácsijaival.23 A vidék Vlasenica felé nagyszerű lehet, sajnos csak itt-ott, ahol ritkább volt a bennünket eltakaró felhő, láttam valamit. Vlasenica egy kis városka, most kizárólag török lakókkal, miután a szerbeket innen is, mint valamennyi a szerb határ felé eső helységből összefogdosták. Egy részét haditörvényszék elé állítják, egy részét pedig katonai szolgálatra fogják. Vlasenicában egyet-mást bevásároltunk, igazi török kapanában24 voltam, s elhatároztam, hogy holnap, ha itt maradunk lerajzolom. Este a dandártól kaptunk egy pár hírt: az első z(ászlóa)ljunknak már 4 sebesültje van, komitácsikkal ütköztek össze. Nekünk egyelőre pihenőnapunk van, ami úgy miránk, mint különösen a legénységre nagyon ráfér. Amióta Pestről eljöttünk, nem vetkőzhettünk le, mindig felöltözve aludtunk a sátrakban s így nagyon kellemesen lepett meg, hogy kaszárnyában voltunk elszállásolva.

VIII. 24. Reggel 8-kor keltem, alaposan kiélveztem az ágyban fekvést, igaz hogy csak legénységi szobában legénységi ágy volt, kemény szalmazsákkal, lepedő nélkül, de ágy volt, s jól esett már maga a levetkózöttség is. Újabb parancs jött: de. 10-kor indultunk Milicsibe, ahol a komitácsik megtámadták a csendőrséget. Megint én voltam az élszázad, megint az én embereimnek kellett a legnehezebb hegyi utakon az oldalakat biztosítani. Milicibe (sic!) érkezve hallottuk, hogy a 3. századunknak tegnap itt volt összeütközése valami bandával és egy halottjuk és 6 sebesültjük van. Ma reggel hallottam, hogy a németek Lotaringiában döntő győzelmet arattak a franciákon, s hogy a mi csapataink Oroszországban győztek. Itt találkoztunk egy pionír osztaggal, amely Srebenicából

A 2. sz. kéziratban: „Örömmel üdvözöltük Nitsch a 6. század parancsnoka azon eszméjét,

hogy sátrainkba hálóhelyül a sebesültvivő hordágyakat állíttassuk, így legalább nem kell a sáros földön aludnunk. ”

Komitácsi - szerb, horvát vagy bosnyák irreguláris fegyveres felkelő az I. világháborúban. Kapana - arab eredetű török szó, régies, ill. nyelvjárási kifejezés, vásárhely, bolt jelentésű.

242