Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
korlátok közé szorítani. Működésük a konszolidálódó kommunista hatalom számára egyre inkább hátrányossá vált. Ezért áprilistól megkezdték az egész szervezet visszaszorítását, hatáskörének szűkítését. A karhatalom nyomozói feladatkörét fokozatosan teljesen átvette a „megtisztított” rendőrség politikai nyomozó osztálya. A pufajkás szakaszok vezetőit és egyes tagjait a civil szférában, községi tanácselnöki, vb-titkári, vállalatigazgatói, tsz-elnöki, földművesszövetkezeti elnöki, vendéglátó- és kereskedelmi egységek vezetői állásaiban helyezték el. A honvédkarhatalom hivatásos tisztjeit és tiszthelyetteseit többnyire magasabb rendfokozatba léptették elő és visszaküldték a hadsereg állományába. A hivatásosok egy részéből tiszti zászlóaljat szervezetek, amelyet Szolnokon és Kunmadarason helyeztek el, de politikai ügyekben, az 1956-os forradalom résztvevői ellen nyomozásokat és letartóztatásokat önállóan már nem folytathattak. A karhatalomnak ez a maradványa csak készenléti és kiképzési feladatokat látott el.89 Egyeseket, köztük a volt ávósokat, a rendőrség vette át, de a karhatalom magasabb beosztású tisztjei közül többen a pártapparátusban helyezkedtek el. A tartalékosokat általában leszerelték. A szakmailag képzetlenek visszakerültek a termelésbe, gyárakba és termelőszövetkezetekbe. Néhányan tisztviselői és pedagógusi állásokban helyezkedtek el. A munkásőrség hivatásos, parancsnoki állományát jelentős részben karhatalmistákból állították össze, de az önkéntes munkásőri szolgálatra is tömegesen jelentkeztek a leszerelt pufajkások. A karhatalmi szakaszok a fegyvereiket 1957 májusában a munkásőrségnek adták át.90 A vállalatokhoz, különösen a nagyüzemekhez párt- és szakszervezeti funkciókba, vagy más felsőbb irodai munkakörbe kihelyezett pufajkások féltek az esetleges bosszúállástól. Ezért Kálmán István, a megyei pártbizottság első titkára kérte Czinege Lajoshoz, a Központi Bizottság Adminisztratív Osztálya vezetőjéhez írt levelében, hogy a leszerelő karhatalmisták a fegyvereiket megtarthassák. Mint írta: „Azokat az elvtársakat, akik a karhatalmi szolgálat alatt becsülettel teljesítették kötelességüket, kemény intézkedéseket foganatosítottak ellenforradalmi és huligán személyekkel szemben, nem tehetjük ki leszerelés után ezek dühének és bosszúállásának. Már van példa arra, hogy a leszerelt karhatalmista ellen támadást intéztek. ”91 Azok a karhatalmisták, akik beléptek a munkásőrségbe, megtarthatták önvédelmi fegyvereiket. Ám erre a 1957 júniusa után, amikor a karhatalmat végleg felszámolták, valójában már nem volt szükség. A lakosságot megfélemlítették és megtörték, ugyanakkor a fizetések rendezése, a beszolgáltatások eltörlése és az áruellátás lassú javulása is elősegítette, hogy a tömegek politikai passzivitásba merüljenek. A forradalmat és különösen a megtorlás időszakát egyre többen felejteni igyekezték és az új, megváltozhatatlannak tűnő körülményekhez alkalmazkodva, maguk és családjuk 89 90 91 204 BERKI M. 1993. 117.p. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1957. 4. 6. e. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1957. 5. 6. e.
