Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
tudjuk, hogy 2 forintba került egy tanuló beiratkozása.88 Ezen kívül az egyházközség tulajdonában levő üzlethelységek bérleti díjaiból származott még jelentősebb és állandó anyagi bevétel.89 Ezekből a jövedelmekből fedezték az egyház működésének, az egyházközséghez tartozó alkalmazottak (lelkész, segédlelkész, kántor, harangozó, tanítók stb.) jövedelmének és az egyházhoz köthető tevékenységek (például belmissziós tevékenység) költségeinek egy részét. Bár ezek a bevételek nem érték el az optimális mennyiséget, mégis meghaladták a kiadások összegét. Az 1946. augusztus 1-jétől az év végéig beérkező összegek értéke 9.202 forint 94 fillér volt, míg az egyházközség kiadásai csak 8.235 forintra rúgtak. A kiadásból azonban csak 856 forint 16 fillér jutott az iskolának,90 ami viszont az iskola féléves költségvetését sem fedezte. Az iskolák finanszírozása terén a legfontosabb tétel a tanítók fizetése volt, hiszen lehettek az épületek rongáltak, hiányozhatott a bútorzat, a tanszerek és gond lehetett télen a fűtéssel, mégis ezek a problémák áthidalhatónak bizonyultak. A pedagógusokat azonban nem lehetett nélkülözni, ezért az ő fizetésük biztosítása jelentette az elsődleges feladatot. Az egyházközség már a második világháború előtt sem tudta önállóan fizetni a pedagógusok bérét, a probléma azonban a háború után egyre súlyosbodott. Anyagi segítséget csak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a helyi önkormányzat vagy a felettes egyházi hivatal, a Nagykunsági Egyházmegye nyújthatott. A háború után elsősorban az állami szerepvállalás vált meghatározóvá. Már az 1926. évi VII. törvénycikk kimondta, hogy a törvény alapján létesített népiskolákhoz kinevezett tanítók „illetményeit az érdekeltség viseli, de a vallás- és közoktatásügyi miniszter, fizetés kiegészítő államsegélyt engedélyezhet. ”91 Azaz, ha egy egyházi iskola nem tudta kifizetni a pedagógusok teljes bérét, akkor kérhette, hogy a hiányzó összegeket a minisztérium fizesse rendszeres államsegély címén. A tiszaföldvári református iskola már a háború előtt is folyamatosan élt ezzel a lehetőséggel, az 1940-es évek második felében azonban szinte kizárólagossá vált az állami finanszírozás. A tiszaföldvári református iskola tanítóinak javadalmazásáról kevés, és sajnos többségében másodlagos forrás áll rendelkezésre. Egészen bizonyos, hogy a engedélyezett legmagasabb összeget fizetni. Ráadásul ennek az összegnek a felét tankönyvekre és tanszerre kellett költeni. Lásd: A VKM körlevele az iskolák igazgatóihoz a diákoktól beszedendő díjakról, 1945. június. 13. In: Kardos József - Kornidesz Mihály 1990. 172. p. TREI Tempi, hir. 1946. szeptember 1-jei és 1947. aug. 31-ei bejegyzések. TREKL I. 33. i. 5. d. Statisztika. Szám nélküli irat. Egyházközségek anyagi helyzete 1947. Tiszaföldvár. 1926. évi VII. törvénycikk a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról. 1000 év törvényei (internetes adatbázis) Complex Kiadó Kft. http://1000ev.hu/index,php?a=3¶m=7667 (Megtekintés dátuma: 2014. 10. 07) 165
