Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
Amikor a honvágyról írt, azt akarta mondani, „hogy szeretem hazámat jobban, mint állásomat; és miután a kétkulacsosság vádja nélkül mind a kettőé egyszerre nem lehetek: hát csak inkább oda állok - még némi anyagi áldozattal is, ámbár mondhatom, elég csekéllyel - ahová vonzódom, semhogy ezen áldozat megkímélés kedvéért mindenkorra ahhoz legyek bilincselve, ami nekem ellenszenves. ” Hozzátette, hogy a honvágy nem közvetlenül Toporcra vonzza, hanem „általában abba az országba, melynek népe és alkotmánya iránt legtöbb rokonszenvvel érzek; mely érzés még részint gyermekéveimre, részint a későbbi nevelésemre vezethető vissza és tápot a csaknem szakadatlanul földiemmel ápolt összeköttetésből szítt. Az egész földgömbünkhöz képest Magyarország igen kicsiny, az igaz; de egy huszárezreddel vagy valamely más katonai csapattesttel összehasonlítva az embernek bármely alkalmazásában - mégiscsak tetemes. ” Ami a tiszteletre nem méltó személyek iránt kötelezően tanúsítandó tiszteletet illeti, Artúr szerint jelenleg olyan életviszony között él, „mely a legnagyobb mértékben rakja rám azt a szóban forgó elkerülhetetlen kényszert; és én bizonyosan új életviszonyt nem fogok választani olyat, melyben ez a kényszer többé, hanem olyat, melyben az kevesebbé fog uralkodni rajtam. ” Ami a katonaság iránti ellenszenvet illeti, az „bizony mélyebben gyökerezett, mint valaha kifejezni képes voltam. Hát nem gyerekkoromban rábeszéltek-e hogy legyek katonává? (a legenyhébb kifejezéssel élve). Nem mentem- e 13 esztendő alatt, amióta szolgálok, mindenféle katonai ágazaton keresztül anélkül, hogy valaha az elébbenibe visszakívánkoztam volna?! A szűk csizmáról való példabeszéd bizony énrám illik: mert még mindig azt a csizmát, mely éppen a lábamat szorítja, találtam a viszonylag legbővebbnek. De mikor egy még bővebbet látok magam előtt: miért ne válasszam eztet?” Hasonlóképpen cáfolta Guidónak a házassági kilátásokkal kapcsolatos érveit is, mondván, hogy sem tényleges, sem nyugállományú katonaként nem házasodhat csak akkor, ha letesz 6-8-12-20.000 forint kauciót; amit viszont leendő apósától bizonyosan nem fogadna el. Jelenlegi helyzetében még takarékoskodni sem igen tud, mert „amivel kell, hogy gyomromat megtöltsem, nehogy decorum [méltóság] ellen vétsek, és amint kell, hogy öltözködjem, nehogy becsukjanak, annak árával a tiszti fizetésem legnevetségesebb ellentmondásban áll!” Esetleg kitarthat, mindaddig, „míg csak vagy néhány rokonom meg nem hal, és velem annyit örököltét, amennyi a tiszti kaucióhoz, vagyis házasságom lehetővé tételéhez megkívántató, - vagy pedig míg valami - csuda nem történik. ” Hozzátette, hogy „azalatt, míg más kenyér után járok, valamely ideiglenes alkalmazást nem fognék visszautasítani, az igaz. De minden császárit visszautasítok; és az oly pártfogás alatt netalán kínálkozót, mely nekem visszatetszik, szintén visszautasítom. ” Egyelőre az ügyvédi pályán gondolkodik, de szóba jöhetne valamilyen technikusi 120
