Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
maga. ” Apróság, de az ezredes asztalánál történő étkezésről is inkább lemondott, mert fülébe jutott Teleki néhány, ezzel kapcsolatos, nem túl hízelgő megjegyzése.40 Nyilván e sérelmeknek is szerepe volt abban, hogy Görgey - immáron honvéd őrnagyi rangban - 1848. szeptember végén így jellemezte: „Telekit személyesen ösmerem, és teljes meggyőződésem, hogy rosszabb vezér nincsen széles Magyarországon: sőt, ő teljességgel nélkülözi mindazon tulajdonságokat, kik egy vezérhöz megkívántainak. ”41 A leendő ellenfél: Windisch-Grätz herceg A levelek még egy, a szabadságharcban később komoly szerepet játszó személyiségről őrizték meg Görgey véleményét: a csehországi főhadparancsnokról, Alfred zu Windisch-Grätz herceg, altábornagyról, akivel Görgey később, 1848- 1849-ben a harcmezőn is szembekerült. Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg 1787. május 11-én született az akkor osztrák fennhatóság alatti Brüsszelben. A család egészen all. századig tudta visszavezetni családfáját. Az ifjú Alfred 1802-ben, apja halála után lett a család feje, egyben német birodalmi rend. Fiatal korában gondos nevelést kapott, amely különösen a katonai tudományokra terjedt ki. 1804-ben főhadnagy lett egy dzsidásezredben, 1805-ben már másodkapitányként vett részt a Napóleon elleni hadjáratban. 1808-ban lett első kapitány, s 1809-ben szintén ott volt a Napóleon ellen vívott újabb hadjáratban. Ez évben őrnaggyá léptették elő, 1813- ban pedig immár egy könnyűlovas ezred alezredeseként harcolt Drezdánál, Kulmnál és Lipcsénél. Különösen a Liebertwolkitznál 1813. október 16-án végrehajtott lovasrohamban tüntette ki magát, amellyel megállította a franciák előnyomulását, s lehetővé tette a porosz, osztrák és orosz csapatok rendezett visszavonulását. E tettéért megkapta az orosz Szent Vlagyimir Rend 3. osztályát, Ferenc császár pedig egy vértesezred ezredesévé nevezte ki. Szintén egy visszavonulás fedezésében tűnt ki 1814. február 23-án Troyes-nél. A Fére Chamopenoise-nál vívott ütközetben ezredével legázolta az ellenséges gyalogság tömegeit, rengeteg foglyot ejtett s 11 ágyút zsákmányolt. Eddigi tetteiért 1814. május 2-án megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, az orosz Szent György Rend 4. osztályát. Ebből is látszik, hogy kétségkívül vitéz és rámenős parancsnok volt, aki nem csak hercegi címének köszönhette katonai előrejutását. Görgey Artúr - Görgey Guidó, Klattau, 1845. jún. 7. MTAK Kt. Tört 4° 219/45. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 239-244. p. Előző levelében arról írt, hogy az ezredes asztalánál történő étkezést „alamizsna ízűnek” találta. Görgey Artúr - Görgey Guidó, Klattau, 1845. máj. 18. MTAK Kt. Tört 4° 219/43. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY 1. 1916. 230-232. p. Görgei - Batthyány, Eresén [Ercsi], 1848 szept. 27. Közli GÖRGEY István: 1848 júniusától novemberéig. - Okmánytár. S. a. r. Katona Tamás. Bibliotheca Historica. Bp., 1980. 179. p. 113
