Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)

Tanulmányok - Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén

Hasonló hajózási értekezletet tartottak 1909. május 26-án Budapesten (alapító bizottság elnöke: Almásy Imre), ahol Jász-Nagykun-Szolnok vármegye képviselőin kívül Bereg, Ung, Borsod, Hajdú, Zemplén, Szabolcs, Heves vármegyék küldöttei vitatták meg a hajózás szervezésére alkalmas és szükséges teendőket.

Hasonlóan aktív volt Almásy a szolnoki Tisza-híd megépítésének ügyében. Ekkor még állt Szolnok utolsó fahídja, ám a főispán vezetésével

1907. november 30-án a vármegye küldöttsége Kossuth Ferenctől kérte - fontos közlekedési, kereskedelmi és közgazdasági érdekekre hivatkozva - a vashíd mielőbbi megépítését.176 A miniszter válaszában leszögezte, hogy ő mindig támogatta az új híd megépítését, ám „a város és a környékbeli lakosság oly követelésekkel állottak elő, melyek az állam sérelme nélkül nem teljesíthetőek voltak", ezért az építkezési munkálatok csak akkor indulhatnak el, ha a „híd környékén lakó háztulajdonosok is, különösen a Tisza evezős egylet kizsákmányolási szándékától el áll”. A túlkövetelések miatt csak a következő év őszén indultak újra a tárgyalások, ekkor már 40-50 %-ot is engedtek árajánlataikból a tulajdonosok. A sors fintoraként a Tisza „vágta át" a gordiuszi csomót: 1909. március 15-én a folyón levonuló jégár ugyanis elsodorta a tiszai fahidat. A március 26-i értekezlet és a március 29-i közgyűlés legfontosabb kérdése már az volt, hogy az elpusztult híd után hogyan bonyolítsák le a forgalmat.177 Megfogalmazták, hogy sürgős állami feladat a közúti forgalom miatt az állandó jellegű vashíd mielőbbi megépítése. Ideiglenes megoldásként dereglyéket, kompokat állítottak forgalomba. Az értekezleten résztvevő főispán megoldási javaslattal érkezett az értekezletre. Elgondolása szerint célravezető megoldás lehetne a pontonhíd alkalmazása, ám javaslatát „készlethiány" miatt nem látta megvalósíthatónak a hadvezetőség részéről kiküldött szakértő. A következő hetekben-hónapokban nem történt érdemi előrelépés. Bár a földművelési miniszter összesen 395 ezer koronát biztosított a szolnoki partbiztosításra, illetve a rakpart kiépítéséhez,178 bár születtek újabb előterjesztések - pl. Harsányi Gyula vezetésével a szolnoki gazdaközönség „számos előkelő tagja” kereste fel Almásy Imrét és Küry Albertet, hogy támogassák az ideiglenes tutajhíd felállítását -,179 és ismét tisztelgő küldöttség ment a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszterhez (bár most már nem fogadták őket), csak szeptember végén írta ki Kossuth Ferenc miniszter a

176 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1907. december 1.

177 MNL JNSZML Kgy. jkv. 70/1909.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1909. április 28.

179 MNL JNSZML Kgy. jkv. 466/1909.

95