Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén
A beiktatást kísérő hatalmas ünnepségek, nagyszabású mulatságok Almásy kérésére elmaradtak. A Jászság című lap nagyra értékelte Almásy döntését: „Ezen egyszerű ténynyel beigazolja, hogy hivatása komolyságának magaslatán áll és nem boros poharak között szándékozik barátságot kötni és olcsó népszerűséget hajhászni, hanem a reprezentálás külső léhaságaitól eltekintve, állását első sorban hivatalnak tekinti, melyben a kötelesség teljesítése: munka, nem pedig áldomásivás" .35 Az 1892. október 29-én tartott ünnepélyes közgyűlésen Bagossi Károly vármegyei főjegyző beszédében három fontos dolgot említett. Az egyik - utalva itt többek között az előző főispán, Ujfalussy Sándor egészségi állapotára - a testi erőre, a másik a szellemi erőre, kitartásra, erélyre, illetve a megfelelő „ előtanulmányokra ” vonatkozott.36 Itt idéznünk kell a sajtó azon megállapításait, amelyek egyrészt kiemelték Almásy képzettségét és közigazgatási gyakorlottságát, másrészt egy „második Beniczky Ferencet” vizionáltak, megemlítve a korábbi főispán erélyes fellépését, és úgy vélték, hogy végre „a belügyminisztérium, azon számtalan korrupt ügyből, mely mint legfelsőbb fórumhoz hozzá döntés végett felterjesztetik, felismerte azon ázsiai állapotokat, melyek a mi közigazgatásunknál uralkodnak”.37 Ezért volt szükség egy képzett és „vaserélyű” vezetőre, bár azon aggodalmukat is kifejezték, hogy Almásy Gézának - csakúgy mint Ujfalussynak - ez csak „előkészítő állás”, azaz „Rekruten Abrichtung", hiszen már kiszemelték Heves vármegyébe, Kállay Zoltán38 helyett. A harmadik dolog - és ezt az új főispán is kiemelte - a családi kötődés volt, „hiszen családjának ősi fészke vármegyénk egyik jelentékeny községe", ráadásul - mint korábban említettük - a XVIII. században három főkapitányt is adott az Almásy família a Jászkun Kerületnek. Ezután Almásy Géza főispán letette az esküt, majd bemutatta főispáni programját, amelynek lényege szerint a közigazgatás terén szerzett tapasztalatai meggyőzték arról, hogy a jó közigazgatás az alapja a szellemi és anyagi fejlődésnek, és ennek előnyeit a vármegye minden tagjának éreznie kell. Reményét fejezte ki továbbá, hogy „mint főispán talán e megyében végezhetem be közpályámat, a hol azt 22 évvel ezelőtt, mint választott tisztviselő az akkor még törvényesen egyesült Heves és Szolnok megyében megkezdettem" .39 Jászság, 1892. október 29. MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 691/1892. (Továbbiakban: Kgy. jkv.) 37 Jászság, 1892. október 15. Dr. Kállay Zoltán: 1856-1914, Heves vármegye főispánja, országgyűlési képviselő. 39 MNL JNSZML Kgy. jkv. 691/1892. 66
