Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén
kar, milyen volt ennek a csoportnak a társadalmi háttere, milyen volt egy tipikus főispáni karrier, illetve mennyire kötődtek a vármegyéhez.2 A főispánok A főispánok jogkörét több, úgynevezett törvényhatósági törvény is szabályozta (1870: XLII. te., 1886: XXI. te., 1929: XXX. te.).3 A törvényhatóságok élén álló főispán ugyanis nem volt része a megyei önkormányzatnak. A kormány megbízottja, a végrehajtó hatalom képviselője volt, akit a király nevezett ki, és aki „ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett” .4 Ez a poszt azonban elsősorban politikai állás volt, ezért egyrészt bizalomvesztés esetén bármikor el lehetett bocsátani a poszt betöltőjét, másrészt a kormányváltások idején a főispánok is beadták lemondásukat. A kinevezett főispánt a törvényhatóság közgyűlésen iktatta be (installáció); ekkor ünnepélyes keretek között tett esküt.5 Az 1870-es törvény szerint a főispánnak joga és kötelessége számonkérő széket tartania a rendes közgyűlések előtt. Ennek célja az ellenőrzés volt: megvizsgálta a tisztviselők hivatalos eljárását, emellett megtekintette az alispánhoz érkezett kormányrendeleteket, beadványokat. Fegyelmi jogkörét gyakorolhatta akkor, amikor a hanyag vagy vétkes tisztviselő ellen vizsgálatot rendelt el, és a vizsgálat tartamára fel is függeszthette őket hivatalukból (az alispánt csak a belügyminiszter jóváhagyásával). Ma több alapvető munka áll a dualizmus és a két világháború közötti korszak politikai elitjét kutatók-érdeklődők rendelkezésére: BALÁZS Magdolna: A középszintű közigazgatási apparátus személyi állományának vizsgálata a dualizmus időszakában. In: Történelmi Szemle, 1986. 1. szám. 116-124. p.; CIEGER András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, 12. Nyíregyháza, 1997 . 213-281. p.; TAKÁCS Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon. In: Századok, 2000. 5. szám. 1029-1101. p. Az ispán, majd főispán Szent István óta volt a király megbízottja a vármegyékben. 4 1870: XLII. te. 53. §. „(...) a főispán a lakásába, kijelölt szálláshelyére vonult vissza, ahol küldöttség kereste fel, amely a megye kebelébe invitálta. A közgyűlést az alispán szavai nyitották meg, aki köszöntötte a megjelenteket, majd a kegyes királyi kinevezés felolvasása következett. (...) a főispán letette az előírt hitformát, és megtartotta székfoglaló beszédét”. In: HÉJJÁ Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok. Gyula, 2002. 24. p. 58
