Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Adattár - Cseh Géza: Dr. Szarka Gyula főszolgabíró életútja és tevékenysége az üldözöttek védelmében
semmilyen szervezkedésben nem vett részt.27 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási tisztviselői közül a vészkorszakban ő tett a legtöbbet az üldözöttek védelméért. Ezt azonban az egypárti diktatúra évtizedei alatt a legkevésbé sem méltányolták. Amikor 1954-ben az ellene hozott ítélet enyhítéséért ügyvédje fellebbezést nyújtott be és Szarka Gyula 1944-es érdemeire hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság elutasító határozatot hozott: “Emberiességi kötelezettsége volt és a disszidálási ügy szempontjából közömbös" - hangzott a lélektelen indoklás.28 Szarka a gettórendelet végrehajtásakor elsősorban régi ismerőseinek, a nevesebb helyi polgároknak és értelmiségieknek igyekezett kedvezni. Ezért az utókor részrehajlással vádolhatja, csakúgy mint 1945-46-ban azok a visszatért zsidók támadták, akiket rosszabb körülmények között a járványkórházban helyeztek el. Ám ösztönösen is felvetődik a kérdés bennünk: Vajon hány emberi életet lehetett volna megmenteni, vagy legalább a szenvedéseket enyhíteni, ha a német megszállás idején a többi főtisztviselő is úgy cselekszik, mint a Tiszai közép járás főszolgabírája? Az egyes családok és személyek szétosztását ténylegesen nem maga Szarka Gyula, hanem a helyi zsidó tanács tagjai hajtották végre. A főszolgabíró személyes ismerősei azonban szinte valamennyien a városi gettóba kerültek. A zsidó tanács tagjai is a vagyonos személyek közé tartoztak, és saját rokonaikat, ismerőseiket a belső gettóba költöztették. A II. világháború után az újonnan felállított rendőrségen a kommunisták és a baloldaliak kerültek kulcspozíciókba. Mivel az elszámoltatást ők végezték, a vagyoni megkülönböztetés immár ellenkező súllyal érvényesült. A Törökszentmiklósi Járási Rendőrkapitányságon egy-két kivétellel csak terhelő tartalmú vallomásokat vettek jegyzőkönyvbe. Ám a levélben elküldött igazoló nyilatkozatok és a Szolnoki Népügyészségen tett tanúvallomások túlnyomó része nemcsak a főszolgabíró ártatlanságát, hanem embermentő tevékenységét is bizonyította. Az alábbi forrásválogatásunkban a pro és kontra állásfoglalásokat közöljük. Ezekből kitűnik, hogy az igazságszolgáltatásban a zsidóság tragédiájának korrekt feltárása helyett már 1945-46-ban is inkább az új politikai elvek, a formálódó diktatúra osztályszempontjai érvényesültek. Szarkát a rendőrség indoklása szerint azért tartóztatták le, mert a német megszállás idején nem mondott le állásáról és a Sztójay-kormány rendeletéit végrehajtotta. Amennyiben lemond, helyére minden valószínűség szerint elkötelezett, a kormány intézkedéseit maradéktalanul végrehajtó tisztviselőt neveznek ki és még azok sem menekülhettek volna meg, akiket a főszolgabíró sikeresen mentesített a gettórendelet hatálya alól. Az utókorra mindmáig 403 27 ÁBTL 0-16.517. 28 BFL XXV. 4. fond. 0443/1953.
