Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)

Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész

Külön fejezetet szenteltek a Karcagi Kenyérgyárnak. Természetesen az első megállapítások között szerepelt, hogy a „kenyérgyár felépítésére feltétlenül szükség volt”.69 De azért bírálatok is megjegyzésre kerültek. A kenyérgyár Karcagra telepítése ésszerű döntésnek tűnt, hiszen a 4. számú főút jelentős forgalma miatt, számottevő kenyér és péksütemény fogyasztásra számítottak. Az épülő kórház és a katonai laktanya igényeit még nem is vették figyelembe. A beruházási programban szereplő egyik cél, nevezetesen az, hogy 2 kg-os kenyeret állítsanak elő viszont már nem valósult meg, mivel csak 1 kg-os kenyerek gyártása folyt. A tervezett technológiai gépsorból kihagyták az alapanyagmérő berendezést. A dolgozók idegenkedtek a gyárszerű termeléstől. A hőmérséklet szabályozása az alapanyag tároló helyre nem terjedt ki. A táblamunkát automata gépsor végezte, de a további műveletek kézi munkával történtek. A szállítások szervezésénél is merültek fel problémák. A karcagi vállalatnak úgy alakították ki az ellátási körzetét, hogy a 48 km-re fekvő Tiszaroffra, de még az 52 km-es távolságra lévő Tiszaburára is Karcagról szállítottak péksüteményt. A népi ellenőrök javasolták is, hogy Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba közelebb fekszenek Törökszentmiklóshoz, célszerűbb lenne innen szállítani a termékeket. A szállító járművek között ebben az időben megemlítik a lovas szekereket is.

A Szolnoki Sütőipari Vállalat telephelyekkel rendelkezett Szolnokon, Törökszentmiklóson, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Öcsödön és Tiszakürtön. A szolnoki üzem a megyeszékhelyen lévő kenyérgyáron kívül, még 12 péküzemben végzett sütést, de ide tartoztak Új szász, Zagyvarékas, Rákóczifalva, Szajol, Tószeg, Martfű, Kengyel, Tiszatenyő, Nagykörű, Tiszapüspöki péküzemei is. Tiszakürt, mint telephely összefogta Cibakháza és Csépa sütőipari egységeit. A vállalat 32 település ellátását biztosította. A szolnoki kenyérgyárat ekkor már úgy jellemezték, hogy felszerelése a magyar sütőiparban alkalmazott gépek legkorszerűbb csoportjába tartozott. A süteménykészítő részleg 2 db fotocellás kemencéje világszínvonalú termékeket állított elő. A gyárban korszerűsítéseket hajtottak végre, a kemencéknél például a hagyományos szénfűtéses sütőteret, olajfűtésre és gőzfűtésre cserélték ki.70

Ez a megállapítás nem meglepő, hiszen a népi ellenőrzés sem mehetett szembe a hivatalos politikai irányzattal. A tömeges termelés (jelen esetben a kenyérgyártás) csak nagyüzemi keretek között mehetett végbe.

A mellékelt kimutatás szerint a következő péksüteményeket gyártotta a vállalat: sósrúd, túróstáska, kifli, búrkifli, mákosrétes, túrósrétes, foszlós kalács, perec, rongyos kifli, lekváros táska, kakaós csiga, laposvajas, beigli, ökörszem. (A termelési napló szerint legtöbbet a kakaóscsigából állítottak elő: 4285 db, a legkevesebbet a beigliből: mindössze 8 db.)

39