Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
Noha országszerte nagy remények fűződtek az iparszerkezet decentralizációjának végrehajtásából adódó budapesti ipari egységek vidékre telepítéséhez, mindebből a II. hároméves tervidőszakban még nem sok minden valósult meg.69 Szolnok megyébe pedig ebben a tervidőszakban érdemben egyetlen üzem kitelepítése sem jött számításba még a tervezés szintjén sem. Országos viszonylatban az 1958-1959-ben elkezdődő kitelepítések közül még a II. hároméves tervidőszak utolsó évében, 1960-ban megvalósult egy-egy üzem telepítése Veszprémfajszra, Balassagyarmatra és Szekszárdra, az alföldi települések közül pedig Balmazújvárosba, Bajára, Szegedre és Kalocsára. Sőt Balatonfűzfőre két üzemet is telepítettek Budapestről. A II. ötéves tervidőszakra vonatkoztatva Szolnok megye továbbra sem reménykedhetett egyetlen fővárosi üzem kitelepítésében sem, miközben az alföldi városok közül ugyanezt elmondhatta magáról Debrecen, Nyíregyháza, Cegléd, Kalocsa, Balmazújváros, Békéscsaba, Kecskemét, Szentes, Szeged és Hajdúnánás is.70 A II. hároméves tervidőszak második esztendejének végén a Könnyűipari Minisztérium Helyi Ipari Főosztálya jelentést küldött az MSZMP KB IKO-nak a kisipar országos helyzetéről. A jelentésből megtudható, hogy a kisiparosok száma országosan az 1956. októbere és az 1957. decembere közötti időszakban mintegy 25 ezer fővel növekedett, majd 1958-tól kezdődően fokozatosan csökkent. A csökkenés oka egyrészt az a felülvizsgálat volt, amelyet Apró Antal rendelt el az 1956. október 23-a után kiadott iparigazolványok esetében: 1959. novemberéig a felülvizsgálat során 6.736 iparigazolványt vontak be az iparhatóságok. A kisiparosok létszám- csökkenésének másik oka pedig az időközben megkezdődő mezőgazdasági kollektivizálási hullám volt (az önálló kisiparosok létszámcsökkenése főként falun következett be, ahol a javító-szolgáltató tevékenység hiánya egyébként is A II. hároméves terv végrehajtása során bontakozott ki ismét nyilvánosan az a decentralizációs vita, amely Budapest és a vidék ipari súlyának egymáshoz képesti egyenlőtlen arányának megszüntetéséről szólt. A vita első felvonása még az 1930-as évekre tehető. Ekkor két nézet csapott össze: az egyik, később győztes nézet a kérdés lényegét Budapest iparának fellazításában, az importhelyettesítést szolgáló új gyárak vidékre telepítésében látta. A másik, alulmaradt álláspont - Ruisz Rezső vezetésével - a területi adottságok tényszerű felméréséből indult ki. Korábban, a szocialista iparosítás beindulása előtti években Ruisz az ország és az agrártérségek elmaradottságának felszámolását a mezőgazdasági és az ipari termelés „összhangba hozatalától”, a belterjes mezőgazdaságra épülő iparosítástól várta. Forrás: ÁDÁM Anna: Ipartelepítés az első ötéves terv időszakában. Decentralizációs elképzelések és valóság. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia negyven évéről. (Szerk.: Molnár János - Orbán Sándor - Urbán Károly) Bp., 1985. 184. p. 70 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00179/1/1961 OT. Budapesti üzemek vidékre telepítésének helyzete. 304 69
