Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
7,3% (+183 ezer fő) helyett végül 15,5 %-kal (+386 ezer fő) növekedett (ennek 43 %-a az állami iparra esett).42 Az iparosítás további folytatása mellett igen jelentősen befolyásolta a társadalom szerkezetét az időközben elkezdett és elemi erővel folytatódó mezőgazdasági kollektivizálás is. Ezen két tényező következményeként a foglalkoztatottság szerkezete is nagymértékben megváltozott: míg a nem mezőgazdasági keresők száma a három esztendő alatt 13 %-kal nőtt ( + 340 ezer fő), addig a mezőgazdasági keresők száma 17 %-kal csökkent (-330 ezer fő). Csak ebben a tervidőszakban mintegy 150-170 ezer korábbi mezőgazdaságban dolgozó lépett át a nem mezőgazdasági szektorokba. A többi belépő mobil zömmel a fiatalokból és a háztartásbeli nőkből verbuválódott (így az összes keresők immár 35 %-a került ki a nők köréből). A mezőgazdaság kollektivizálásával a mezőgazdasági keresők tömeges faluról való elvándorlása, illetve a munkaképes kornál idősebb (döntő részben mezőgazdasági) keresők számának csökkenése zajlott párhuzamosan. Fenti folyamatok következményeképpen a mezőgazdaságban időszakos munkaerőhiány lépett fel, amelynek okaként azt adták meg, hogy „a TSZ-be belépő családok nem a megkívánt mértékben és munkaintenzitással vettek részt a közös gazdálkodásban, munkában. ’’ A mezőgazdasági keresők részaránya az összes keresők körében 1958 és 1960 között 43,6 %-ról 36,3 %-ra csökkent. A hároméves terv indulásakor a szakképzett munkaerő még meglévő feleslege már az 1958. év második felétől megszűnt, sőt 1959-ben a legtöbb területen már hiány mutatkozott szakképzett munkaerőből (pedig mindeközben mintegy 80 ezer fiatal és 50 ezer felnőtt szerzett szakképzettséget). Jelentős hiány mutatkozott mérnökökből és közgazdászokból: előbbiek körében főként az építész-, a kohó- és a vegyészmérnökök hiánya volt a legégetőbb, noha a három év alatt 5.300 mérnöki oklevelet és 19.600 ipari technikusi bizonyítványt osztottak ki.43 A „kapun belüli munkanélküliség” már az 1950-es években sem volt ismeretlen jelenség, de a mezőgazdaság kollektivizálása során felszabaduló hatalmas számú munkaerő ebben a tekintetben is jelentős változást okozott az 1960-as évek első felében. A teljes foglalkoztatottság erőltetése a vállalatokat gyakran olyan létszám megtartására kényszerítette, amely gyakorlatilag az üzemi kapun belülre helyezte a munkanélküliséget: egyes számítások szerint az adott teljesítmény akár harmadával kevesebb létszámmal is elérhető lett volna!44 42 Uo. A II. hároméves terv teljesítésének értékelése. 9-14. p. 43 Uo. Munkaerőhelyzet. 1-2. p. CSIKÓS-NAGY Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Bp., 1996. 155. p. 290
