Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
vesztőhelyen. A pallos mellett a másik kivégzési eszköz az akasztófa volt, mert a többi, kínzással járó halálnemet a 18. század végén megszüntették.66 A szabadságvesztés büntetések vagy az előzetes fogva tartástól kezdődtek vagy a jogerős ítélet napjától, amely a perek hosszúsága miatt nagyon megnövelhette az időtartamot. Ezért volt az, hogy amelyek a gyilkosságok közül is enyhébb megítélés alá estek, például hibájukon kívül következett be a halál, volt, hogy az addigi előzetesben töltött idejüket elfogadták szabadságvesztésként és többet nem róttak ki rájuk az ítélet kihirdetésekor. „Pauler Tivadar szerint a hatályos törvények nem tartalmaztak szabályt a szabadságvesztés időtartamára és számítására vonatkozóan sem. ”67 A börtönök nagyon költségesek voltak, és elterjedésük leginkább a városokban volt tapasztalható.68 Talán ennek is köszönhető, hogy nem nagy intervallumokat szabtak ki büntetés gyanánt. A levéltári anyagokból kitűnik az is, hogy hol fogságnak, hol pedig rabságnak hívták a szabadságvesztést. A bírák a büntetés nemén kívül meghatározták a végrehajtási körülményeket is. így a büntetésüket a súlyosabb bűncselekmények esetén közmunkával, böjttel és vasban kellett letölteniük. A közmunkáltatásról már II. József is rendelkezett a Sanctio Criminalis Josephinában, melyet 1787-ben adott ki.69 * A közmunkát a „rabdolgoztató házban“ kellett elvégezni, ezt alkalmazták „...a rabok foglalkoztatásának céljából”.10 A böjtöt vagy heti egy napban - amit szokott böjtnek is neveztek - vagy heti két napban jelölték meg. Ez arra szolgált, hogy Isten előtt is vezekeljenek tetteikért. A vasban való raboskodásnak két célja volt: megakadályozta, hogy megszökjenek a rabok, valamint megszégyenítést is jelentett a szállításuk során. A II. József-féle kódexben még azt is meghatározták, hogy mely esetekben kell leláncolni és ezzel mozgásképtelenné tenni az elítéltet.71 Ezek mellett ki kellett fizetniük az elhunyt vérdíját, a tanúk napidíját és a saját rabtartási költségeiket, melyek mellékbüntetésként funkcionáltak, vagyis az adott ügy alapján döntöttek elrendeléséről. Ezek kifizetéséről ezután a nyugtákat hozzácsatolták a perjegyzőkönyvhöz. Az ítéletek végrehajtásához 66 BÓNIS Gy. - DEGRÉ A. - VARGA E. 1996. 184-185. p. BATÓ Szilvia: Büntetőjogi szankciórendszer a reformkorban. Acta juridica et politica. Tomus 62. Fase. l.;Szeged, 2002. 14. p. Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. Bp., 2007. 306-307. p. 69 BATÓ Sz. 2002. 18. p. MEZEY Barna: a fenyítőházak forradalma. A modern büntetés-végrehajtás alapvetése Európában. Bp., 2012. 398. p. 71 BATÓ Sz. 2002. 20-21. p. 191
