Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
B. Törvényszék előtti eljárás így jutottak el a gyanúsítottak a törvényszék előtti eljárás szakaszáig, amely a legfontosabb szerepet tölti be. A gyilkossággal gyanúsítottak közül majdnem mindegyiket előzetes letartóztatásba helyezték, ahol éppen a fenyítő törvényszék összeült. Az eljárásnak ez a szakasza sommásan, azaz szóban, vagy „ünnepélyesen”, azaz írásban történhetett. A súlyosabb bűncselekmények esetén az írásbeliség volt a jellemző forma. Ennek menete, formai megjelenése a korabeli polgári pereket követte, melynek első mozzanatainál azonban a személyes megjelenés volt javasolt az idézettek számára.42 Elsőként a perfelvétel, illetve a vádlevél benyújtása történt meg, ezzel került sor az adatok felvételére, az ügyész kereseti kérelmének és vádlott megjelenésének perjegyzőkönyvbe vételére, az alperes védelmére rendelt alügyész bejegyzésével együtt. Az alügyész különböző alaki kifogásokkal próbálta az időt húzni, illetőleg a pozícióját erősíteni, de ez a kirendelt perbeli képviselőknél nem volt jellemző. Ők a szegényebb rétegekből származókat képviselték. Ezt követően az ügyész és az alügyész vitája az érdemi részhez ért, amely az országos gyakorlatot tekintve általában a pertárban zajlott le, egymást váltó feljegyzéseikkel.43 A periratokból ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen a perek szóbeli, illetve írásbeli jellege, erről csupán az ítélet kihirdetésekor olvashatjuk egyértelműen, hogy azok szóban hangzottak el.44 * A periratokban a védelem által előterjesztett védekezések nem mindig találhatók meg, azokról nem minden esetben készült feljegyzés a nótáriusok által, voltak azonban olyan perek, amelyekben a védelem és a vád egymást felváltó érvei terjengősek voltak és többször kellett elhalasztani a tárgyalást a következő törvénykezési napra. a) A vád Az ügyész az esetek nagy részében a pallos általi halált kérte a vádlott ítéletéül, melyhez a törvényi alapot Werbőczy Tripartituma és az 1723. évi 11. te. szolgáltatták, mindig ezekre hivatkoztak. A Tópartitumban a következőket olvashatjuk: 42 Uo. 180. p. 43 Uo. 178. és 180. pp. 44 Ezt támasztja alá Bánkiné Molnár Erzsébet is, amikor azt írja: „1750 után szorgalmazták a prókátorok közreműködését, de a tanácstörvényszékben még hosszú évtizedekig megmaradtak a közvetlen törvénykezési módnál." - BÁNKINÉ. 2004. 21. p 185
